Normalis, hogy kellemetlenul erzem magamat, amikor egy ismerosom elhiv egy mar osszeszokott kozossegbe?

Ez teljesen természetes.

És tök szar, mert amúgy ha van egy társaság, aki nyitottnak tekinti magát, még az is simán marad ilyenkor a belsős dolgokról való beszédnél, stb.

Ilyenkor meg lehet kérni a közös ismerőst, hogy próbáljon kicsit bevonni. Nincs ebben semmi különös, miután mindneki ismeri ezt a kintmaradt érzést.

És persze nem kell a teljes közösség szerves részévé válnod. Tűzd ki azt célul, hogy az egész társaságból csak egyetlen emberrel alakítasz ki egy tisztességes ismerősi kapcsolatot.

Aztán ha jó vagy, a következő alkalmon egy újabb személyt "hálózhatsz be". De igazából egy 3 főnél nagyobb közösségben már jellemzően nem mindenki mindenkivel van nagy barátságban. Szóval tényleg nem kell mindenki barátjává válnod.

Természetes, hogy úgy érzel, az viszont a közös ismerősödön múlik, hogy hogyan fogod érezni utána.

Nekem sokszor volt nagyon kellemetlen egy ilyen összejövetel, mert hiába lettem elhívva, megfeledkeztek rólam. Mentek a belsős poénok, a belsős sztorizgatás, amit senki sem magyarázott el nekem, senki sem kérdezett rólam, senki sem játszott vagy beszélgetett velem. Én nem vagyok félénk, sem introvertált, de csak álltam ott, mint egy visszahúzódó jó kislány, nem bírtam feloldódni, hiába próbáltam bekapcsolódni...

Azóta nekem is kialakult a saját kis baráti köröm, ami annak köszönheti a folyamatos bővülését, hogy nagyon figyelek az új emberekre és igyekszem beavatni. Ha jön egy új ember hozzánk, általában csinálunk valami olyat, amihez nem kell közös múlt. Például társasozunk vagy elmegyünk valamerre kirándulni, közösen eszünk valahol. Az illető mellett vagyok fizikailag, de nem klikkesedik senki senkivel, kérdezem, ha olyan a téma, ahol tudom, hogy van közös pont a csapat és emberünk között, én hozom szóba, hogy az illető is nagy rajongója ennek vagy annak vagy ügyes benne. Onnantól a többiek is érdeklődnek róla, tud beszélni magáról anélkül, hogy kínos lenne a helyzet. Ha a többiek elkezdenek belsős poénokat tolni, elmesélem hozzá a sztorit, hogy ő is tudjon nevetni velünk és végső soron törekszem arra, hogy már az első alkalommal legyenek nekünk is így együtt közös élményeink.

ET, várod az űrhajódat is akkor? :DDD

Ahogyan mondják, kevés vagy a társasághoz, mint macisajtban a brummogás...

Minek mentél el, ha nem akarsz, mert akarták???

Minek vagy ott, ha nem akarod jól érzeni magadat, mert akarták???

Miért akarhatták???

Mert láttak benned fantáziát, hogy ott a helyed...add magad és beszélgess legközelebb vagy mondj nemet!