Emberek akik drasztikusan lefogytak nagy súlyból, hogyan viszonyultak hozzátok mások utána?

Kb 12 kg-t fogytam fél év alatt.Vacsora elhagyva,kenyérfélék elhagyva.

Így 81 kg lettem, a 184 cm-hez.

Reakció : " szörnyen nézel ki, csak nem vagy rákos"..

" kirúgtak és nincs mit enned ? "

" tudtam,hogy megcsal a párod, látom megvisel nagyon "

F

Én 12kg-nál sokkal többet fogytam. Igazából többet, mint egy ember súlya.

Nekem a legtöbb reakció pozitív és érdeklődő volt. Faggattak, tanácsot kértek, érdeklődtek..

Negatív dolgok igazából kimerülnek abban, hogy okoskodtak nekem, hogy kellene csinálni és mit rontok el stb.. mindezt persze úgy, hogy én túl voltam 50 kg minuszon, ő meg nem fogyott semmit sem.

A rák persze nálam is felmerült és kérdezgették, hogy nem vagyok-e beteg stb..

A random emberek pedig kedvesebbek lettek velem.

Nagyjábók 30kg körül már elkezdték megjegyezni az emberek én ugye ruhákon észleltem első sorban magamon.

#2 voltam.

16 kilót fogytam 2 hónap alatt és soha nem voltam ilyen kevés. Fogytam én már tiniként 96-ról 74, visszahíztam 86-ra, 1 évvel ezelőtt történt le 70-re. Méghozzá konkrét diéta nélkül, csak tudatos étrend-váltással. Én is meglepődtem és a végén vettem észre teljesen. Mindenkinek hirtelen volt, de egy barátomon kívül mindenki szerint jól áll. Meleg amúgy és saját tetszése szerint ítéli meg a külsőmet. Volt kis összeszólalkozás köztünk emiatt, de nem tud érdekelni. Nagyon kicsit jött vissza pont régi 74-re, ami még rendben van. Fogyás lezajlása óta zsömlét és kiflit újra eszek, azonkívül tabu a fehér liszt.

35/F

5+

Tiniként viszont lassú folyamat volt és közben alapvetően meg is nyúltam. Az osztálytársaknak már csak évekkel később tűnt fel, közben felnőttként új barátságokat alakítottam. Illetve általánosi osztálytárssal találkoztam úgy hetekkel ezelőtt, hogy egyáltalán nem ismert meg. Másik egy kivétel mellett mindenki más hízik közülük, Facén látom. De velük nem voltam jóban egyáltalán.

Azok az emberek akik régen beszóltak, hogy kövér vagyok, most osztják az észt, hogy

"Miért vagy ilyen sovány, beteg vagy?"

"Miért nem eszel rendesen?"

"Régen annyival csinosabb voltál"

Sose jó ezeknek semmi xd

30 kilót dobtam le (nálam az volt, hogy nem is a terhesség alatt, hanem szülés után szaladt el velem a ló).

Na szóval, gyerek 2 éves korában önkritikát gyakoroltam, diétáztam, edzeni kezdtem, szépen, arányosan leadtam.

Nekem az volt a tapasztalatom, hogy kb. pár ember (ügyfél, jó ismerős) velem örült, megdicsért. Az ismik kb. 90 százaléka viszont előbb harapta volna le a nyelvét, mint hogy bármit is szóljon, hogy egyáltalán észrevette (pedig feltűnő volt, az arcom is keskenyebb lett, mindenhogyan jobban néztem ki, új frizura, teljes átváltozás). De a többség beteg lett volna, ha egyetlen pozitív megjegyzést kellett volna tennie.

Egyik nő meg (itt az utcában) annyit kérdezett, hogy "és mennyibe került ez neked?"

Én azt látom, hogy az emberek hajlamosak mindenben a rosszat keresni.

Korábban túlsúlyos voltam (90 kiló 175 centihez) akkor volt aki úgy beszélt rólam, mintha minimum 200 lennék.

Amikor fogytam 10 kilót akkor jöttek a kérdések, hogy beteg vagyok-e mi bajom van... :D