30 körüli nők, ti elégedettek vagytok az életetekkel?

Nem. Kapcsolatom sose volt, bár már elment a kedvem is tőle. 18 évesen költöztem el otthonról, azóta kollégiumban, majd bérelt szobában élek (azaz a lakásban más is van, idegenek, én csak a szobát bérlem). Megtakarítani csak minimális összeget tudok, tehát még annyit se, hogy legalább egy saját albérletem lehessen valaha is, ahol csak én vagyok. Ha meglátom magam fotón vagy tükörben, kábé hánynék, kövér és asszonyos vagyok. Külföldön csak kétszer voltam egész életemben, még amikor iskolás voltam, kiránduláson. Nincs rá pénzem, nincs is kivel menni. Hobbim se volt soha. Nincsenek olyan kvalitásaim, amivel jobban fizető álláshoz juthatnék, vagy energiám másodállást vállalni, vagy tanfolyamra menni.

De legalább sok év küzdelem után a piát le tudtam tenni önerőből. Már az is valami.

33