Miért lett kötelező dolog a nyaralás?

Valahogy meg kell magyaràzni magunknak hogy miért kelünk minden nap 5-kor és fekszünk le éjfélkor, 4 óra utazàs és 8-9 óra munka utàn. . Ha a munkàd nem olyan amit élvezel (ami az emberek elenyészően apró részének adatik meg), de az egész életed kiteszi, az meg tudja ölni az ember lelkét. És mindenhol keressük a menekülési útvonalat. És mielött bejönnek a guruk és mlm huszàrok, a "sajàt vàllalkozàs" az emberek elenyésző részének megolàs.

Ideig óràig motivàl hogy egy nap majd megveheted a szép autót. Talàn a huszas éveid elején ez még elég motivàció. De idővel ràjössz hogy minek. Férfiakat motivàlhatja hogy azt hiszik a csajok a pénzre buknak. De ez egyfelől nem igaz, màsfelől ha talàlsz olyat aki igen, tényleg azzal akarsz együtt lenni aki a pénztàrcàdat szereti és nem tége Hàz/lakàs ezen a ponton vagy màr van valakinek, vagy 40 év mire összedi rà a pénzt vagy kifizeti a hitelt. Mehetsz is az öregotthonba a szobafestés utàn. Kacatok mint új playstation, TV, PC vagy új telefon se nagyon szàmítanak felnőttként. Persze kedved tartja megveszed, de nem leszel tőle bolgod. Max egy kis örömöt ad néha.

A vilàg meg szép, làtni szeretné az ember. Mindenki szeretne kalandozni. A gyàr vagy iroda helyett vilàgot làtni, természetben lenni, organikus módon, nem a PDF felett tanulni. A probléma ott van, hogy ahogy koràbban írtàk jelenleg futószalag-turizmus van. Elmész "nyaralni" a tömegbe zsúfolódva. Rohansz hogy minden beleférjen abba a kis időbe ait meg tudsz magadnak engedni. A vilàgjàràs leredukàlódik arra hogy sétàlsz, bemész amúzeumban futószalagon elhaladsz a mona lisa elött jó pénzért, esetleg belemész az adótt tóba/tengerbe/óceànba. Majd nem itthoni étteremben hanem ottani étteremben eszel. Jó meg minden, kellemes érzéssel tölt el. A tàj és a hàzak gyönyörködtetnek. De arra hogy az adott orszàg történelmi vagy jelenlegi kultúràjàt kicsit is megismerd, nagyon nem elég. Ez olyan mint amikor idejön a túrista budapestre fotózkodni a parlamenttel, felmegy a budai vàrba, a gellért hegyre vagy a normafàhoz, kipróbàlja a széchényi fürdőt és lehúzzàk egy rakat pénzzel a vàci utcàban. Ahogyan a budapesti magyarok élnek, abból meg pont nem làtott semmit. Nem vilàgot làtott, hanem túristapontokat. Ha mi megyünk külföldre ugyan ez van. Annyit làtunk az orszàgból mint Platón barlangjàban a vilàgból. Amit előre megfestve elénk vetítenek.

Szóval szerinem menekülés az üres hétköznapok értelmetlen, szürke egyszínű jellegéből egy szintén értelmetlen esztétikai gyönyörbe.