Csak én veszem észre azt, hogy egyre flegmábbak, lekezelőbbek az emberek egymással?

Nagy általánosságban ez így van.

Nem. Sokan vagyunk. Kevés az erőforràs. Kevés az élettér. Kevés az idő. Nagyok az elvàràsok. Mindegy mit csinàlsz, mit teszel le az asztalra, kevés maradsz az emberek szemében. Akinek kicsit több van azonnal az arcodba nyomja hogy rosszul érezd magad. Ha segítség kéne, csak azt kapod vàlaszként, hogy megérdemled a nyomorod. Nem jó ez így. Feszülnek az idegek. Elegünk van egymàsból.

Nálunk szerintem ez kifejezetten felerősödött az utóbbi 10 évben, mert nézd csak meg, hogy mindenhol szinte a negativitás, az utálat és gyűlölet keltés megy.

Egy dolgot tudsz tenni, megpróbálsz nem beállni a tömegbe. Persze furcsán néznek érte, de legalább te jobban fogod érezni magad.

Sajna ez valóban így van. Az ok? A következménynélküliség minden szinten.

Nem tudom mi volt régen, de amióta az eszemet tudom (23 éve), én is flegmaságot tapasztalok a legtöbbtől. Én felvettem a teljes érdektelenséget. Csak azokkal törődöm, akik fontosak, mások flegmasága pedig egyik fülemen be, másikon ki. Csak így lehet ezt lelkileg túlélni, mert egyébként egy nagyon önhibáztató, kedvességre éhes kis lelkem van. Ha nem ignorálnám ezeket, akkor lelkileg kicsinálnának az emberek.

#7 vagyok. Én sem csatázok és gonoszkodok. Szimplán elengedem magam mellett, leépítem az ilyen embereket.

megszoksz vagy megszöksz.