Nyugat-Európában akik éltek, ott is ilyen durván, udvariatlanul, türelmetlenül viselkednek egymással az emberek mint Magyarországon?

Nyugat Európa meg mindig eléggé nagy terület, de nem, sőt neha túl udvariasak. Legalabbus a helyiek többsége.

Nehany bevandorlo hozza az otthoni szokásait is.

Én nem tapasztaltam még udvariatlanságot idegenben, de ehhez hozzá tartozik, hogy én magam is nagyon előzékeny vagyok (ezért is lep meg néha, mikor minden ok nélkül bunkózik velem valaki, úgy, hogy én normálisan, tisztelettel szóltam hozzá).

És az idegen alatt nem csak nyugat-Európát, és annak mindenféle lakóját, hanem két közel-keleti arab országot is értek.

Angliában élek már 14 éve. Az már rögtön feltűnt, hogy itt van egy alap udvariasság, ami mindenkinek jár alapból, akkor is, ha idegen az illető.

Talán ez volt a legfurcsább. Most meg az, amikor Magyarországra megyek. Bár, mintha lenne valami javulás, legalábbis ügyintézési helyeken már nem annyira bunkók, mint régebben (pl. okmányiroda ügyintézés).

Minek engedik be őket. Már orbán sem képes beilleszkedni. ha mondanak valamit neki, az ellenkezőjét csinálja. Azét léptünk be, hogy kapjunk támogatásokat, és előnyöket. Pénzt nem küldenek, mer orbán viselkedése után, az ellenség támogatása után nem is fognak. Nyiltan támogatja az ellenséget, és a szövetséget, amiben van, azt meg nyiltan támadja. Undorító egy ember.

B@meg, ha valakinek nem tetszik egy csoport, menjen át egy másikba. Az eus pénzekből az oroszokat pénzelné. Megtámadnak valakiket, akik belépnének az unióba, erre meg őket védi, akik ok nélkül támadnak. Az unió ellenségét védi.

5-ösre válaszolnék (a kérdésre már válaszoltam): nemrég voltam Angliában, kisvárosban, rokonlátogatáson. Egyrészt imádtam, hogy emberek random rám mosolyogtak az utcán, időnként a semmiből köszöntek is (elmentem reggelente futni, a többi futó intett mint a buszsofőrök szoktak egymásnak, meg volt olyan kerékpáros, aki lepacsizott minden futóval, velem is), az egyik kisboltban megkérdezte az egyébként arab eladó, hogy most költöztem-e ide, mert még nem látott errefelé. Mondtam, hogy nem, egy hétig vagyok, utolsó nap elköszönt azzal, hogy akkor reméli, jövőre is találkozunk.

De amit ennél is jobban szeretek, az az, amikor ezek az emberek berúgnak. Részeg brittel leginkább a belső hetedik kerületben lehet találkozni, és szerintem egy külön állatfaj. Nekem most volt szerencsém természetes élőhelyükön megfigyelni őket, sörözgettünk a helyi késdobálóban a nővéremmel, kimentünk cigizni, kipattant egy verekedés két atomrészeg ember közt, valami régi sérelmen. Dulakodás közben az egyik ember véletlenül nekem jött, azonnal szünet (addig a másik sem ütötte meg), nagyon udvariasan mondta, hogy szörnyen sajnálja, mondom semmi baj, ne aggódjon, erre azonnal újraindult a bunyó, és ahogy hallottam őket káromkodni, arra gondoltam, hogy mégis csak szerencsés dolog, hogy magyarnak születtem, hát én egy konvektor beüzemelése közben cifrábban tudok átkozódni az anyanyelvemen, mint ez a két ember élete nagy fájdalmán verekedve részegen.

Aztán kijöttek a rendőrök, akkor a két verekedőből ismét kibújt a brit úriember, "bocsánat, Uram, többet nem fordul elő", rendőr meg mondta nekik, hogy minden héten előfordul kétszer, vagy hagyjanak fel az ivással, vagy beszéljék meg végre felnőttként. Elég vicces volt. Az egyik férfi azzal próbálta őket még a verekedés hevében szétválasztani, hogy ne a "magyar lány" előtt csinálják, hát milyen képet mutatnak a vendégnek Angliáról? Ezek szerint a nővéremet, aki szintén magyar, nem tartják magyarnak, vagy csak ismerik, és egynek tartják közülük, nem tudom, mindenesetre előtte oké verekedni, előttem meg ezek szerint nem.

Egyébként ezt több országban is észrevettem, hogy egyszerűen kedves velem az utca embere, ha nem adtam okot arra, hogy ne legyen az (Németországban pl. rám üvöltöttek, mikor átmentem a piros gyalogátkelőn úgy, hogy semmi sem jött, hogy legközelebb mutassak jobb példát). Svédországban meg odaintett egy néni, először angolul kérdeze, hogy kelet-európai vagyok? Mondtam, hogy magyar, mire mondta tört magyarral, hogy ő látta, hogy futok át az autó előtt, aki elsőbbséget adott nekem, és ezt itt ne csináljam, ő negyven éve él itt, itt ez nem szokás, itt a gyalogosnak, meg a biciklisnek van elsőbbsége. Azért mondta, hogy ne nézzenek rám furán a helyiek. Nagyon hálás vagyok neki ezért, meg azért is, hogy mennyire megörült annak, hogy én is magyar vagyok (ő még nagyon régen átszökött a határon, aztán megismerkedett egy svéd férfivel Svájcban, ezt mind elmesélte). Ő is úgy köszönt el tőlem, miután nem hagytam magam meghívni egy kávéra, hogy ha bármikor újra megyek Svédországba, mindenképp keressem fel, megadta a számát.

És ez nem egyedi eset, volt, hogy spanyol szólóban utazó turistával haverkodtam össze egy koncerten Budapesten, megígértem neki, hogy másnap tartok egy túrát, ahogy én látom a várost, meg is ejtettük a dolgot, jó élmény volt, jó volt bemutatni az otthonom egy turistának. Azt mondta, hogy ha valaha Spanyolországban járnék, mindenképp keressem meg. Voltam aztán Spanyolországban nyaralni, és eszembe jutott, hogy megvan ennek az embernek a száma, mondom miért ne írjak neki, összefuthatnánk egy kávéra, vagy valami... Konkrétan elhívott az anyjához, aki, miután megtudta, hogy szeretem a tenger gyümölcseit (nem beszélek spanyolul, a hölgy meg nem beszélt semmilyen nyelvet, amit én, szóval a fia fordított), meghívott vacsorára az otthonába, olyan erőszakosan, hogy közölte a fia, hogy megsértem az anyját, ha nemet mondok a meghívásra, hogy próbáljam ki a paellát, az egy rizses étel tengeri cuccokkal, náluk mindennapos étel, és nekem biztos tetszeni fog. Tetszett is, de kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy mondom én sörözgetés közben beszélgettem a fiával egy koncerten, aztán azt gondoltam, hogy ha már úgyis ott járok, és felkeresem, akkor esetleg pár órára lesz a társaságom, én nem számítottam ilyen szintű vendégszeretetre, hogy főznek vacsorát az én ízlésem szerint bemutatva az ország egyik fő ételét, meg kibontják azt a bort, ami mindenki szüleinek a szekrényén ott pihen, hogy "ez a jó bor, majd, ha vendégek jönnek".