Van rá valami magyarázat, hogy egy közösségben lévő, egymással különösebben nem érintkező emberek összehangolódnak?

Teljesen természetes és magától értetődő jelenség. Amikor embereket keversz össze, az hasonló ahhoz, mintha folyadékokat kevernél. Ideális esetben lesz belőle egy oldat, amiben egyik folyadék sem ugyanaz, mint külön-külön.

Bejön egy új ember a csapatba, és állandó interakcióba kerül a többiekkel, ami kihat rá is, a többiekre is. Pl az új tag baromira szeret olvasni, és sokat mesél a könyvekről, mit tanult belőlük, hogyan hatottak rá, amitől a többiek kedvet kapnak, és el-elolvasnak egy könyvet. A többiek meg szeretnek sportolni, és beveszik az új tagot, aki meg így elkezd sportolni.

Ezek nagyon triviális, szembeötlő példák, de ugyanez igaz ezer másra is. Pontosság, öltözködés, szóhasználat, viselkedés, stb-stb. Napi szinten befolyásoljuk egymást anélkül, hogy bármelyikünk észrevenné.

Ha az egyént hasonlónak ismeri fel a közeg, akkor csökken az aggresszió, mert a megszokott dolgok nem érzõdnek fenyegetõnek.

Pl ha a szomszédba beköltözne egy kétméteres kitetovált izomállat ember, az a körházban élõ Panni néninek elég fenyegetõ.

Viszont ha ugyanez a fazon a szomszéd Juci néni fia lenne, és Panni néninek is lenne egy ilyen unokája, akkor az már nem ijesztő, sõt, boztonságérzetet ad a néniknek, van kihez átzörgetni ha hajnalban veverik az ablakot.

És valszeg az ebben a bérházban felnõtt kisfiúk is hajlamosabbak ezt a fajta maszkulinitást imitálni, mert 15-20 év múlva ez a külsõ jó dolgokat juttat az eszébe.

Az ember társas lény, és van egyfajta igénye a koformizmusra, mert a csorda megvéd.

Ez kb az, mint amikor a macskád jön veled a slozira. Ilyenkor a természetben kiszolgáltatottabb az egyed, kakálás közben nehezebb elfutni, így ha több szem többet lát, biztonságosabb nekik.

És egyébként az uniformis is erre van, iskolában, munkahelyen, hogy az emberek összetartozónak érezzék magukat, illetve a külsõ szemlélõ is annak lássa õket.

"csak egy légtérben vannak, de köszönésen kívül talán nem is beszélnek egymással"

Szerintem ilyen nincs. De tegyük fel, hogy van, és nem beszélnek egymással, csak közös ebédlőben vannak. Az interakció akkor is adott.

Pl a hírességek is úgy befolyásolnak több millió embert, hogy nem beszélnek velük, csak simán szerepelnek. Ha a szomszéd irodában dolgozik egy ember, akinek marhára bejön a stílusa, az elkezd majd inspirálni engem, és átveszek belőle ezt-azt.

Egyúttal ha én nem is beszélek vele, beszélek olyanokkal, akik beszélnek vele. Ez pedig összeszorzódik a fentivel, mert ha az illető inspirál engem is, meg a kontaktjaimat is, akkor egyre több hasonló frizurát látok majd.

" nem vallásos vagy ezo szöveg"

Pedig még mindig annak hangzik.

Ha pozitív tapasztalataid vannak egy közeggel, akkor igyekszel beilleszkedni, pl idomulni külsõben, szokásokban, viselkedésben.

Pl ha valaki egy pici faluba született, de ügyvéd lesz, ahhoz, hogy komolyan vegyék, kicsit alakítania kell magán. Ha dolgozik, az akcentusa eltûnik, ha meg haza megy a családhoz, akkor meg visszajön neki a palócos beszéd.

Ha meg negatív a tapasztalat, akkor meg inkább igyekszel más csoportokhoz verõdni, így alakulnak ki pl a diaszpórák, szubkultúrák, stb.

Itt is valamilyen szinten idomul az ember az elvárásokhoz, habár ezek mások mint a mainstreamben.