Miért nem tudom magam rávenni, hogy tanuljak?
Sajnos elrontottam az életem, középiskola után olyan szakra mentem egyetemre, amit rühellek, nem is értek hozzá, csak a családom és a környezetem erőltette, hogy majd ha végzek vele, akkor sokat fogok vele keresni és kapkodni fognak értem a munkáltatók milliós fizukkal. Sajnos hittem a környezetemnek, végigvittem (csaltam) az egyetemet és most van egy informatikus diplomám amit rühellek, segghülye vagyok hozzá és olyan munkát végzek amit egy majom is tud, kemény bruttó 400-ért Pesten, napi 4 órát ingázok... Mamahotelben ragadtam vidéken, nem ér semmit az életem.
Az egyetlen menekvő utat az öngyilkosságban vagy külföldben láttam. Kitaláltam, hogy mesterképzésre megyek külföldre. Minden meg van hozzá, csak a nyelvvizsga nem jó, mert az nem olyan vizsga amit a külföldi egyetemek elfogadnak. Na most én jól beszélek angolul de az a szint amiből vizsgáznom kell, na az ijesztő. Belenéztem 1-2 feladatba és lefordultam a székről, hogy szövegértésnél minden második szó olyan amit életemben nem láttam.
Mindegy, befizettem a 100.000 forintot a vizsgára még április elején, hogy majd május 31-ig lesz időm tanulni. Hát... egy percet sem tanultam. Rosszul voltam tőle, nem akartam, nyűgös voltam. Hétköznap este 6-kor hazaérve már nem bírtam tanulni és ágyba dőltem, hétvégén meg inkább aludtam vagy szórakoztató dolgokat csináltam.
A kérdés arra irányul, hogy mi az a tudatalatti akadályom, ami ellehetetlenített a tanulástól?
Annyit még hozzátennék, hogy másfél éve járok pszichológushoz, és szerinte olyan, hogy lustaság NEM LÉTEZIK. Tehát maga a lustaság szó is csak kitaláció, és kéri, hogy ne hívjam magam lustának, hisz ami nem létezik az nem lehetek. És aki lustának hív az hülye.
Viszont még is kezdem úgy érezni, hogy az emberek 99,99%-ának van igaza ebben és nem a pszichológusomnak. Lehet hogy a lustaság még is létezik? mert ha nem létezne akkor nem hívnának annak...
Az a bajod szerintem, hogy a mamahotel kontrollban tart, nem magad életét éled, hanem azt, amit várnak tőled.
Ez a people pleasing dolog megkeserít, és ezért nem akarsz tanulni.
Ha kiveszed ezt a megfelelni vágyást a képletből, illetve felfedeznéd, hogy más emberek más kontextusban máshogy látnak, lehet engedélyt adnál magadnak, hogy a saját utadat járd.
Akkor mi lenne, ha kimennél külföldön dolgozni, csinálni egy önkéntes évet? Vagy elmenni valami tök más szektorba melózni?
A vizsgát le lehet mondani?
Egyrészt végeznél valami másmilyen melót, ami nemez amit utálsz.
Másrészt aktívan használnád a nyelvet, magabiztosságot szereznél, és nem is kéne egy valag pénzt kiperkálni ha esetleg úgy döntenél, hogy nem jött be a külföldi lét.
2, a lustaság mint fogalom itt tényleg nem hasznos, mert csak megszégyeníted magad magad előtt, de a miértekre nem tapintassz rá.
Attól, hogy erkölcsileg lenézed a saját viselkedésedet csak rosszabb lesz, még inkább kötelezve érzed magad, és még inkább mész neki fejjel a falnak, újra és újra.
Hát az önkéntes melóknál általában etetnek, elszállásolnak, mert az önkénteseknek ez benne a jó.
Egyébként ha el tudnád magad tartani, minek dolgoznál még plusszban ingyen?
Az a lényeg pont, hogy kapsz valami koszt-kvártélyt és minimális zsebpénzt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!