Mi történne, ha ezentúl a "nem tudom", "nem áll módomban" helyett azt mondanám: "nem akarom"?

Fordított esetben gondolkozz.

Mit éreznél, ha megkérdeznéd egy kedves ismerősödet, hogy találkozna-e veled ma ötkor egy kávéra a plázában és azt felellné, hogy "Nem akarok.", ahelyett, hogy "Bocsi, de programom van."?

#1: a probléma ezzel, hogy

1. Az ember kötelezve van arra, hogy hazudik.

2. Ha az válaszolja, hogy "programon van", abból jön az, hogy "meddig tart? Utána is találkozhatunk.", "akkor holnap ötkor?" stb. Ezzel szemben őszinteséggel elkerülhető a hazugság spirál.

Te mit éreznél, ha tudnád, hogy a másik hazudik?

#3 általában az emberek jobban szeretik a hazugságot az igazságnál. Szerintem azért, mert a hazugság az szélen leépít valamit, míg az igazságakkor és ott fáj.

Neked sem esne jól ha az egyes példájából kiindulva megkapnád, hogy nem akar veld találkozni egy jó barátod.

#4: egy jó barátság attól jó barátság, hogy pl. megelőlegezem a bizalmat, és ha valaki azt mondja, nem szeretne velem találkozni, akkor feltételezem, hogy jó oka van rá (fáradt stb.), egy alkalmat még nem veszek magamra.

Az már nehezebben fér bele, hogy hazudnom kell.

Ne akard megmondani, hogy én vagy a Kérdező mit éreznénk ilyen helyzetben.