Lehet az online világon kívül, Facebook, Messenger, Instagram, nélkül élni teljes életet?

Ez fura mert aki ebben nőtt fel az el sem tudja képzelni az életetbezek nélkül. Én nem vagyok kimondottan öreg, 42 de még az én gyerekkoromban is alig volt elektronikai cucc otthon. Nem hogy mobil de még vonalas teló sem volt jó ideig! Pc sem volt. Egy fekete fehér tévénk volt majd olyan 7-8 éves koromban apámék vettek egy szineset! Woow!! Ez volt akkoriban a nagy előrelépés. :)

Sokat banzáztunk a téren, késöbb diszkó. Ott ismerkedtem lányokkal meg a suliban és kb bárhol a városban ha megtetszett valaki. Igen volt olyan hogy ha közel lakott egy ismerős akkor személyesen mentünk át és felcsengettünk ha akartunk valamit. Késöbb lettvtelefon is de csak tárcsázós, azon tartottuk a kapcsolatot egymással.

Szóval ismerkedéshez semmi szükség a tech eszközökre, az emberek évezredekig éltek ezek nélkül!

Nekem nem is élet az online élet.az hogy mizu és hogyvagyozások, meg idegenek akikkel soha nem találkozunk rámírnak, ritka sz.r lenne ha ez lenne az életem csak.

Egyim exem ilyen online életű profin keni vágja a fb-t hogy csekkolja mikor mit csinálok ott kiket lájkolok engem kik kiket jelölök mikbe vagyok benne, ki miert posztol nekem, aztan kam messengerrol lánynak kiadva irogatott rám, aztán ujabban google fiokokbol zaklat hogy ne lássam a telszámot dehát tudom hogy ő mert válogatottabnál válogatottabb ocsmányságokat csak ő dobál rám más senki soha, és kapcsolat alatt de az exe mellett is ez volt neki az élete csak.

Soha meg nem kérdezett engem szemtol szembe semmiről szinte sehol nem voltunk, cseten írkált allandoan azt is gyűlöltem mikor csetelve veszekedtunk mert szóban még fel se hívott hanem azt is írkálta.

Azóta gyűlölöm is az online beteg embereket.

Bakker egy pasi alljon elém ha velem él engem kérdezzen ne a facem lesse ha beszelni akar velem nyissa ki a száját ne írkáljon, és legyen életünk is van egy olyan is bakker hogy levegő meg világ fű fa meg társadalom!

Néha sajnálom hogy nem halt még meg. Csak mert évek óta is zaklat állandóan.

29 éves introvertált vagyok, és napi egyszer szoktam megnyitni a messengert, hogy megnézzem, a nagyon közeli emberek írtak-e, és ha igen, akkor válaszolok.

Egyébként minden közösségi médiához van fiókom, de kb. havi 1-2 alkalommal jelentkezek be, mikor unatkozok, és nem jut eszembe jobb időtöltés.

Jelentem, még megvagyok. Ha valaki nagyon azonnal akar velem beszélni, az szépen felhív. De egyébként nem szakad össze a világ akkor se, ha egy hírről nem azonnal szerzek tudomást, csak 24 óra múlva. Gyerekként nálam még így volt, volt újság, rádió meg TV, abból tudtad meg a híreket, az ismerősök meg, ha valami extra történt, akkor küldtek egy levelet, vagy felhívtak. Később már e-mailt is küldtek, de ahhoz is haza kellett mennem, és bejelentkeznem a családi számítógépbe, hogy megnyithassam.

Nem érzem úgy, hogy bármiből kimaradnék, sőt. Nekem megterhelő volt, mikor folyamatosan pittyegett az a szar, mindig összerezzentem, hogy na most mi van. Mióta állandó DND üzemmódban van, nyugodtan és boldogan élek.

Néha eltűnök több napra is, mert mondjuk elutazok, vagy csak fasz kivan, olyankor a legjobb barátomnak, meg a családomnak szoktam jelezni, hogy minden oké, de most x napra nem leszek elérhető, hogy ne aggódjanak.

"sokan lenéznének"

De ki az a sokan? Aki ismer az nélküle is ismer, aki nem ismer az meg amúgy sem ismer.