Most ki a hülye?

Nem tudom, neked mi bajod, a kollégáim nagy részével nincsenek különösebb közös pontjaink, van aki imád túrázni, extrém sportokat, van egy metálos klikk, van 1-2 tipikus átlag anyuka, na engem sem a sportok, sem a metál (hallgatok, de utálok zenéről pofázni, ők meg az a tipikus zenebzik), sem a gyerekek nem izgatnak, de érdekes módon jóban van szinte mindenki mindenkivel, tudok velük beszélgetni, pedig megvannak a saját barátaim is és én sem pofázok magamról a munkahelyen sokat, talán annyit tudnak, hogy van egy barátom meg hogy melyik kerületben lakom meg hogy szeretem a Jagermeistert. Legtöbbször róluk beszélünk, szimplán reagálok arra amit mondanak, elmondom a véleményem, esetleg mondunk 1-1 poént. De hagyom érvényesülni azt, aki imád magáról szövegelni.

Te is tipikusan az az ember vagy, akinek nem sikerült kinőnie a tinikori “mindenki hülye, fúj emberek” korszakát. Egyáltalán nem kell elmesélned az egész életedet a kollégáidnak, de elképesztő, hogy emberek ilyen szociális skillekkel léteznek és azt hiszik, ez normális.

Már pedig muszáj egy bizonyos szinten beszélgetni a kollégákkal mert így maga a pokol lesz az összes munkanapod amit a nyugdíjig fogsz eltölteni.

De! Ha úgy sem ismerik a családod az életed és nem látnak munkán kívül...nem muszáj mindenben igazat mondani...hazudhatsz is.

Sokszor azt kell mondani az embereknek amit hallani akarnak, ez a legtöbb helyen így van, többnyire ügyfeleknél de kollégáknál is.

Ha ilyen a kapcsolatod am unkahelyeden az idegileg fog kikészíteni, és most sem vagy toppon......még lejjebb fogsz kerülni ami kihat majd a magánéletedre is.

Jelenlegi munkahelyem nekem is olyan, hogy egyiket sem kedvelem, de muszáj beszélni mert tényleg utálni fognak, és magasról lesz**arni éssssssss ha valami problémád lesz nem fognak segíteni.

Nehéz helyzet. Inkább az a baj, hogy ma egyre több munkahelyen elvárják, hogy valaki jól illeszkedjen be a többi közé-értsd: legyen egyen káposztafej, ugyanolyan. Pl. járjon céges bulikra. Igen, de mi van, ha nem bulizós, a magánéletében se jár bulikra, mert mondjuk utál berúgni?

Aki akár pozitív értelemben véve kilóg a sorból, azt akkor is nagy eséllyel kiközösítik, ha beszélget velük. Akkor az lesz a bajuk, hogy miért nem olyan, mint a többiek.

Nekem főleg akkor szokott ilyen bajom lenni, ha primitívebb emberek közé kerülök, ezek gyorsan kiszúrják, hogy nem vagyok olyan, mint ők és elkezdenek keresztbe tenni. Pl. volt olyan helyem, ahol a kollégák többsége rasszista volt és hallgatólagosan elvárták, hogy én is szidjam a zsidókat, stb. Máshol alap volt a trágár stílus.

Ennek ellenére több munkahelyen szereztem tartós barátságokat is a nekem szimpatikus emberek köréből. De én se barátkoztam bárkivel.

Én a helyedben néha kicsit beszélgetnék pl. az időjárásról, meg hasonlókról.

Amúgy jelenleg a szomszédaimmal vagyok úgy, mint te a kollégákkal. Bunkó prolik, nem sokat tudnak rólam. Irtózom egyik-másikra ránézni is. Köszönök nekik, néha egy-két mondatot váltokm velük, aztán annyi. Persze kombinálnak ők is, de nem érdekel. Pletykásak is, nem akarok alapanyagot adni nekik, valamint nem akarom, hogy folyton kíváncsiskodjanak.