Mi az a dolog az életedben amit megbántál?
válasza: válasza:Köszi az őszinte, tartalmas válaszokat! :)
Sok válaszban magamra ismertem. Általánosban jártam évekig furulyázni és szolfézsra, ami jól is ment, viszont a hülyeségem miatt abbahagytam. Ezt bánom így felnőtt fejjel. Főleg, hogy a kottaolvasást is teljesen elfelejtettem.
Bánom, hogy rossz szakot választottam főiskolán. Mivel sosem volt semmi elképzelésem mit szeretnék tanulni, így választottam egy alibi szakot, hogy mégis legyen valami. Semmi értelme nem volt.
Bánom, hogy nem voltam nyitottabb az emberek felé, nem vettem részt több programon és mindig otthonülős voltam. Ez kiütközött mostanra, ugyanis szinte egyedül vagyok, barátok nélkül.
Azt is bánom, hogy sosem sportoltam. A tesi órákat is mindig gyűlöltem, mert béna voltam mindenben. Viszont nagyon meglátszik a tartásomon, hogy lusta voltam és sosem mozogtam.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos lenne más is még.
Ha valaki gondolja, írhat még. Szívesen olvasgatom, és természetesen mennek a zöldek. Egyedül az öngyilkosságos kommenteket hanyagoljuk már.
válasza:Rászoktam a szeszre és a bagóra. Életem legnagyobb baromsága volt, - mert nem éltem jól, mégis egy vagyont költöttem el ezekre, mígnem sikerült véglegesen leszoknom mind a kettőről saját akaratomból.
Kemény partik voltak!
válasza:- otthagytam az egyetemet
- jó munkahelyet is hagytam már ott
- nem használtam ki a lehetőségeimet csajozás terén
- vidékre költöztem
- 15 évig ittam, amibe majdnem belehaltam (már leszoktam szerencsére)
- 25 évet áldoztam az életemből egy olyan dologra, amire nem kellett volna
- nem foglalkoztam eleget az igaz barátaimmal és nem becsültem meg őket
- hazudtam a családomnak több dologban is
- nem kezeltettem időben a mentális problémáimat
És még sorolhatnám reggelig...
válasza: válasza:Elsősorban azt bánom, hogy általánosban és gimi alatt én is otthonülős voltam. Ott és akkor tök jól éreztem magam, azt hittem, az úgy szuper, ahogy van, de már majdnem felnőtt fejjel jöttem rá, hogy azt nem így kellett volna. Egyetlen egy valaki van, akire barátként merek hivatkozni, de hiába szeretem (mint barátot), nem az igazi, mert egy rakat dolgot nem tudunk együtt csinálni, mert neki nagyon komfortzónán kívüli.
Aztán a kommunikációs készségeim sincsenek valami jó állapotban, legalábbis szóban, szemtől-szemben nem jók, új emberek közt. Ezeket is gyerekként kellett volna kifejlesztenem, bár már jócskán fejlődtem.
Még mindig ide, de emiatt egy rakat téren hihetetlenül tapasztalatlan vagyok a koromhoz képest. Az önállósággal, szerencsémre, nincsenek gondok, de a tapasztalatok tényleg hiányosak.
Volt egy nagyon rendes srác, aki kívül-belül végtelenül szimpatikus volt, és úgy jött le, hogy ez kölcsönös volt. És én meg utólag, amikor már késő volt, raktam össze, hogyha ott és akkor kapcsolok, még lehetett is volna belőle valami. Meg szerintem nem is kommunikáltam ott sem valami jól...
Annyira gáz leírni, hogy ez amúgy egy 6 éves sztori, és akkor voltam a legközelebb ahhoz, hogy nekem udvaroljanak. Vagy úgy egyáltalán, akkor voltam a legközelebb ahhoz, hogy legyen valami párkapcsolat terén.
(elnézést a kisregényért, ezt most nagyon jól esett kiírni magamból, szóval köszönöm a lehetőséget)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!