Az emberi élet determinált?

18:

Kopaszoknál sem csak genetikai adottság, hogy jól áll-e nekik. Vannak pl. akiknek szakállal, van akinek anélkül jobban áll, esetleg napszemüveggel, stb., stb.

Nyilván elméletben össze tudsz hozni olyan kombót, hogy valaki genetikailag nagyon ronda, nagyon szegény helyre született, alacsony az intelligenciája, esetleg még mozgáskorlátozott is és van egy súlyos autoimmun betegsége, ezért esélytelen bármit tennie magáért. De a legtöbb embernek nem ilyen a helyzete. Tudja kompenzálni mással vagy az élet más területén, ha kopaszodik.

A külsőn könnyebb alakítani, mint a belsőn.

Ha valaki butának születik az ugyan mit tenni?

Most komolyan?

Egy ostoba embert általában segédmunkásnak vagy gyári munkásnak veszik fel.

A nagyanyámat még oda se vették volna fel, tsz telepen dolgozta le az életét, az állatok között.

Az önfejlesztés jó, de sosem fogod elérni azt, amit más készen kapott.

Pl járhatsz terápiára szorongással, javítható, de soha nem leszel olyan, mint egy, laza ember, aki mindent letoj az életben. És szabadon, félelem nélkül él.

A szülői mintha is fontos, nem mindegy, hogy mentálisan egészséges szülők nevelnek, és már 16 évesen a céljaid eléréséért tanulsz, dolgozol.

Vagy, amikor 30 évesen jössz rá, hogy bántalmazó környezetben nőttél fel és a szüleid mérgezőek.

Egy állásinterjún pedig a sérült embereket kiszelektálják, legalábbis olyab munkakörben, ahol karrierépítési lehetőség van.

Motiváció

Nagyon könnyű azt mondani, hogy légy motivált mikor ha meggebedsz sem tudsz a közelébe sem jutni, annak, amit mások készen kapnak a sorstól.

Az élet rövid, a munkaerőpiacon, ha elmúltál 35 és nem, értél el semmit, nem kapkodnak utánad.

#22

Ez is annyit jelent csak, hogy kevesebb a lehetősége, nem azt, hogy bármire is determinált lehetne. Oké, hogy pl egyetemi professzor vagy szívsebész nem lesz egy butácska emberből, de ettől még nincs gyári munkára determinálva. Lehet belőle ugyanúgy pincér, fodrász, stb.

Senki nem azt mondta hogy bárki elérhet bármit. Vannak, akik előtt több a lehetőség, mások előtt kevesebb, de ezek közt ugyanúgy szabadon választ bármelyik ember. (Néhány extrém példa kivételével, nyilván aki pl cselekvőképtelen vagy kisgyerekként meghal, az egész más dolog)

22:

Egy alacsony intelligenciájú ember is élhet elégedett életet, egyrészt nem csak a karrier az egyetlen fontos az életben, másrészt nem csak magas intelligenciát igénylő munkákban lehet fejlődni, van ahol teljesen más képességek kellenek, pl. ismerek olyat, aki ipari klímákat tisztít, nem kell kimondottan okosnak lennie, gyakorlati képességek kellenek, és jól keres vele.

Az meg hogy más valamit készen kapott? A képességeket nem készen kapod, max. a tehetséget kapod hozzá, vagy jobb lehetőségeket másokál. De aki 30 évesen rájön, hogy bántalmazott volt, az dolgozik rajta, hogy jobb legyen neki, és nem ahhoz hasonlítgatja magát, hogy más meg nem nőtt fel bántalmazó szülőknél. Mert a fejlődés mindig egyéni. Én például hobbiból futok, és későn kezdve, most 30-as éveim végén nyilván nem fogok soha 2:30-as maraton futni, de amit futok, abban magamnak fejlődök, magamhoz képest.

Amúgy szüleim például bőven 35 után csináltak karriert, a 30-as éveikben alapjaiban képezték át magukat, és még ezután jóval később lettek sikeresek.

Nagyon nagy hiba lenne ezt az egész, igen komplex kérdéskört leredukálni egy kétbites verzióra, hogy determinált vagy nem, hisz ez rengeteg tényezőtől függ.

Egy brazil favelában cseperedő gyereknek IS van ESÉLYE kitörni onnan, csak eszméletlenül kicsi, és az is akkor, és csak akkor, ha igen nagy energiát belefektet és/vagy tehetséges valamiben, netántán szerencsés (is). De kell a befektetett energiamennyiség, vagyis rajta IS múlik. Vagyis ez a determinált/nem-determinált kérdéskör már borul.

Nyilván itt az EU-ban, vagy összességében a nyugati kulúrkörben ez a kitörés, fejlődés könnyebb (ha az egzisztenciáról beszélünk). Nyilván nem mindegy, hogy egy szabolcsi szegény kisfaluban születtél, vagy egy bpesti jól menő család sarja vagy, de bele kell tenned bizonyos energiát, ha akarsz lenni valaki. A szegény fel tud emelkedni, és a jómódú is le tud zülleni. De így vagy úgy, a brazil favela kölyöknél jobbak az esélyeid. Igazságtalan? Igen. De ez van sajnos.

A lényeg, hogy ez NEM CSAK a körülményeken múlik.

Még egyszer: most egzisztenciális stabilitásról beszéltem.

---

Természetesen vannak dolgok, amik jobban determináltak: például a küllem. Quasimodo sosem lesz Adonisz, de azért ez egy igen szélsőséges példa. Ráadásul Adonisznak is tennie kell azért, hogy olyan maradjon. Ha feladja a sportot, elkezdi raklapszám falni a mekikaját, abbahagyja saját maga ápolását, a ruháját nem mossa ki, mert minek, akkor úgy fog kinézni mint egy dagadt hajéktalan,és kb lesüllyed Quasimodo szintjére.

Nyilván szélsőséges példa ez is, de azt érdemes ebben észrevenni, hogy az egész őrajta múlt.

Quasimodo nehezebb helyzetben van, mert eleve 10/1-ről indul, de a megfelelő munkával és a lehetőségek kihasználásával lehet, hogy fel tudja tornászni magát 10/5-re.

Nyilván nem ő lesz a sigma, tehát ez a "megfelelő hozzáállással elérhetsz bármit" duma is hülyeség, de azért már ez is lényegi különbség.

---

Összességében vannak kérdéskörök, amik külső körülmények által (ide sorolom a genetikát is, mert külső alatt azt értem, hogy nincs ráhatásod) erősen determináltak, így relatíve szűk az az "övezet", amiben mozgástered van, és abban is csak akkor, ha igen nagy motivációval és enerigabefektetéssel operálsz.

Más kérdéskörökben a külső tényezők nem befolyásolják annyira a kimenetelt, és rajtad sokkal több minden múlik.

Pl. a kondíció ilyen. Egy átlagember is az "úristen adjatok lélegeztetőgépet mert 20 métert futnom kellett a busz után" szintről hamar, és mondhatni viszonylag "könnyen" (értsd: jelentősebb gátló tényezők nélkül) el tud jutni egy olyan kondira, hogy a 12 perces Cooper futás alatt mondjuk 2km-t fusson.

És ezek a dolgok pedig, hogy motiváció, elhatározás, nos... az csakis az emberen múlik!