Miért van az, hogy az idő előrehaladtával egyre kevésbé adok magamra, alig figyelek oda magamra? 27/N

Öregszel. Elkényelmesedsz. 30 körül velem is ez volt. 40-nél még rosszabb.

"Sok hűhó semmiért!" - egyre többször mondogatod.

Pedig pont most kellene elkezdeni adni magadra különben megbánod. Én férfi vagyok, 30 éves de már látok egy olyan ráncot az arcomon ami még csak napsütésben és villanyfényben látszik, de olyankor nagyon... És ha most nem kezdek el krémet használni az arcomra akkor pár év múlva még csúnyább lesz. Én elhiszem hogy vannak férfiak akik használnak arckrémet de ha NEKEM mondja valaki pár éve hogy 30 évesen én ezzel fogok foglalkozni, körberöhögöm. Muszáj elkezdeni a vitaminszedést és adni magadra különben belesüppedsz abba hogy repül az idő és később rosszabb lesz. 27 vagy, még baromi fiatal.

30/f

4-es vagyok

Én arcom is kisfiús, de ettől még az a ránc ott van már a homlokomon :D hidd el nagyon hamar kialakulhatnak az öregedés jelei ha nem figyelsz magadra.

Lesznek más dolgok, amik elveszik az időd (háztartás, egyebek) és ezek mellett már nincs kedved azt a kevés magmaradt idődet ilyenekre elcs.szni. Nálam is ez volt. Sulis koromban még a szobából sem mentem ki úgy, hogy ne lettem volna kimázolva. Mikor elkezdtem dolgozni, már csak munkára kenegettemmagamra cuccokat (szemceruza, szempillaspirál, stb). Ahogy elköltöztem és saját háztartásomat is vinnem kell, már kedvem sincs ezekre pénzt költeni, van más, amire fontosabb költeni, és a kevés megmaradt szabadidőmet sem ezzel akarom eltölteni. Ha nagyon olyan helyre megyek, hogy koncert, vagy ilyesmi, akkor kisminkelem magam, de a sima hétköznapokra már semmit nem kenek magamra.

Ruhám is van elég, tudom máshova is tenni a pénzt. A barátokkal is ritkábban járok össze, van annyi csinálnivaló itthon, hogy hajajj. Férjemmel közösen csinálunk mindent, háztartás, kert... De elég sokat dolgozunk, 10-12 órát naponta, azt a kevés időt inkább vele töltöm ami marad, minthogy minden nap összefutkossak a barátokkal. Havi 1-2 alkalomra csökkentettük a találkozókat, mindenki éli a saját életét, heti vayg napi szinten beszélünk neten (kivel hogy), de a személyes találkozásokra kevesebb időt áldozunk.

Nem vagyunk már gyerekek, nem olyan gondtalan életet élünk, mint tini korunkban. Ami akkor fontos volt, mára már sokadlagos, más problémák vannak, amik mellett ezek huszadrangúnak tűnnek.