Van értelme csak azért élni mert nem akarom, hogy az egyetlen szülőmnek kelljen eltemetnie a gyermekét?
Valószínűleg nincs értelme a kérdésemnek, és talán csak annyi értelme van , hogy pár percig nem magamban gondolkodom ezen.
17 évesen voltak olyan rosszulléteim 2 is amire gyógyszert szedek, hogy ne lehessen több, emiatt semmi mást nem szedhetek, ezt csak előszóban mondanám.
Ha lehetne eltörölném az egész életemet úgy ahogy van, egyszerűen kínszenvedés minden egyes nap az életemben már közel 17 éve, 23 éves korom óta.
Türelmem semmihez nincs, egy idegroncs vagyok, nagyon nehezen tudom a napi 8 órámat is ledolgozni mert pénz az kell még.
Sajnos nem dönthettem el, hogy meg akarok e születni és , hogy milyen életet akarok.
Azt várom , hogy egyetlen szülőm , anyám majd elmenjen és végre befejezzem ezt az életet, de nem biztos, hogy kibírom addig.
2 pszichológusnál voltam 2 évig, és 1 pszichiáternél is több mint 1 évig, gyógyszert nem írhatnak fel, de egyik sem segített.
Minden létező ember untat, semmi nem érdekel ami kijöb az emberek szájából, csoda, hogy a munkahelyemen oda tudok figyelni, egyébként 1 pillanat alatt elfelejtem amit mondanak.
Várom, hogy elteljen a nyár az ősz a tél a tavasz és újra és újra várom, hogy újra elteljen egy nap. De egyre lassabban telik.
41 leszek és lassan 18 éve várom már, hogy véget érjen de már nem bírom.
A születésünkről nem dönthetünk, de a halálunkról igen.
Én pl már 14 éve nagyon szeretem az életemet, de ha egy valaki, akit a világon mindennél jobban szeretek, a párom meghalna, én már régen eldöntöttem, hogy akkor megyek utána, megölöm magam. Akár él anyám/ tesóm, akár nem.
Meg tudlak érteni, hasonló cipőben járok. A leírásodban vannak olyan mondatokat, amikben magamra ismertem, szinte mintha én írtam volna.
Barátnőm, feleségem, gyermekem nincs.
Apám már régen meghalt, az édesanyám 6 éve, az utolsó nagymamám 3 éve. A testvérem külföldön él a családjával. Tartjuk a kapcsolatot, de hát megvan a saját életük.
Volt, hogy sokáig úgy gondoltam, hogy ha édesanyám és nagymamám is meghal és elrendeztem a dolgokat, befejezem az életet, mert már nincs értelme élnem. Nincs kiért, miért. Aztán nem tettem meg azóta sem, mert valamiért még mindig él bennem a remény, hogy lehet jobb, hogy találhatok értelmet.
Én is azért élek, hogy a szeretteim (felmenők, oldalági rokonok) ne szenvedjenek. Ha más értelme nincs az életemnek, hát ez. Meg amit a munkahelyen csinálok. Nem leszek öngyilkos. Inkább megiszok 4-6 sört, amikor eszembe jut és másnap folytatom, ahol abbahagytam. Nem akarom, hogy másoknak olyan rossz (vagy még rosszabb) élete legyen, mint az enyém. Nekem meg totál mindegy, nem érdekel már.
33F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!