Mi értelme van állandóan feltalálni a spanyolviaszt?

Nagyon érdekelne, hogy milyen pszichológiai tényező bújik meg a jelenség mögött?

Megfigyeltem a social mediában, és ahogy telik az idő, egyre sűrűbb jelenség, hogy az emberek posztolnak/megosztanak ordas közhelyeket, idézeteket, nagyotmondásokat, amiben semmi újdonság nincs és mincdeni tudja, ismeri őket. Ilyenek pl:

"A világ leggazdagabb népe a mai napig nem tudja mi az a pénz"

"Lehetsz bármilyen tehetséges, intelligens vagy gazdag, ahogy bánsz az állatokkal, mindent elárul rólad."

"A szeretet nem a pénzről szól."

"Parasztnak születni nem szégyen, parasztul viselkedni igen."

"Mindig emlékezz! A pletykákat a gyűlölködők hordozzák, a bolondok terjesztik és az idióták elfogadják."

"Az a személy, aki igazán szeret, soha nem mond le rólad."

Stb stb stb, ez egy félnapi termés kb. Sokan harapják ezeket a napi bullshit adagokat és lepkét fogott kézzel, "milyen igaz" bejegyzéssel erősítgetik. Nem mondom, hogy nem igazak, mert azok, de hát az is igaz, hogy a szilárd vizet jégnek hívjuk, mégsem posztoljuk ki naponta. Semmi új nincs bennük, mintha valami lájkvadászat vagy unatkozás lenne mögötte. Vagy tényleg, ha van köztünk pszichológus, ugyan magyarázza már el, hogy ilyesmivel miért szeretnek adatforgalmat generálni sokan?

(Nem beszélve arról, hogy a "Az a személy, aki igazán szeret, soha nem mond le rólad." kírója kb naponta háromszor bánja meg, hogy terhes lett a férjétől és minden másnap el akar válni tőle, utána a világ legjobb embere, utána megint egy büdös bunkó, egyszer örül, hogy anya lesz, utána megint bánja, stb stb.)