A nárcisztikus tudatosan viselkedik úgy, ahogy?

Nekem is volt "szerencsém" egy nárcisztikushoz. Azt nem tudom, mennyire érezte, hogy milyen sokszor, és mennyire át tudta lépni a határokat, de időnként mégis kibukott belőle olyan, hogy ő különb másoknál, mert ő szebb, okosabb, jobb egyetemre megy, mint más, és egyéb dolgok. Mindig talált valamit, aminek a dimenzióján ő, a saját meglátása szerint, jobban teljesített, mint más, ezért az ő véleménye fontosabb a másikénál.

Másokban a legkisebb hibát is meglátta, elég gyakran fel is nagyította azokat, de amint a sajátjaival próbálták őt szembesíteni, rögtön védekezőüzemmódba kapcsolt, és onnantól kezdve nem lehetett vele normálisan kommunikálni. Támadt verbálisan, személyeskedett, kiforgatta a szavainkat, hogy ő jöjjön ki belőle jól, és ő legyen az áldozat.

Van a "nárcisztikus düh" kifejezés, ami nála naponta többször előrobbant, amire többen fel is hívtuk a figyelmét, de a válasza mindig az volt, hogy "ő ilyen, fogadjuk el, mert nem fog megváltozni".

5# Egyedül csak a totális ignorálás használ ellenük. Mindig beléd fog kötni valamiért, ha van rajtad sapka, ha nincs.. Ha visszaszólsz neki, vagy megvéded magad, csak olaj a tűzre és azt is ellened fordítja, amit mondasz. Szerinte ő az isten és ő tökéletes, ha őt megkérdőjelezed, akkor szerinte valójában Istent kérdőjelezed meg. Nem vicc!

Ha szépen leülnél vele beszélni csak elkezd dühöngeni őrjöngeni, ha megálljt mutatsz neki elképesztő haragra fakad, verbálisan mindig feléd kerekedik, ha szépen, ha csúnyán beszélsz vele, ha normálisan, ha ordibálva mondod.. Ha kötekszik, valójában az a legjobb reakció, ha nem válaszolsz neki, nem mutatsz ki érzelmeket. Valójában ettől semmisül meg.. A megoldás: környezetváltás és totális ignorálás.