Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Észrevettétek a szüleiteken,...

Észrevettétek a szüleiteken, hogy az idő múlásával, ahogy öregednek, egyre az ellenkezőjévé válnak annak, amire, aminek neveltek titeket? Hogy teljesen megváltoznak/megváltoztak, akár toxikusak is lettek?

Figyelt kérdés

Anyám nincs képben, apám nevelt fel, most 57 éves. Egész gyerekkoromban arra nevelt, hogy legyek figyelmes a környezetemmel, udvarias. Erre nem csak terelni próbált, ő is így viselkedett, mint ahogy a szennyesre is odafigyelt, hogy másba ne menjek bele.


Mostanra valami kifordított "izé" lett ahhoz az emberhez képest, akit szerettem és tiszteltem. Kifejezetten megutáltam. Az emberekre és a környezetre való odafigyelésről és az odafigyelés hiányáról papol nekem miattam és nekem kritizálva másokat. Kocsiban ültünk, átment a túloldalra egy husisabb, de még vékony lány, mire elkezdi nekem mondani, hogy az a lány néhány év múlva bálna lesz. Elfogyott a boltban a cipó és végigháborogja nekem a fél vásárlást. Magát is szidalmazza, ha például eltört egy kistányért ("Hogy lehet ekkora fa**zopó gy*kér állat?!"), de mást, leginkább engem, mert én állok hozzá a legközelebb. Későbbi alkalmakkor képes felhozni ennek okán is az odafigyelést és annak hiányát. Ha lazán veszem, hogy pl.: ez csak egy 250 ft-os kínais pohár, amiről azt sem tudta, hogy létezik, pedig az orra előtt volt a szekrényben, akkor bele**arok, amikor még régen bocsánatot kértem az ilyen apróságokért, a bocsánatkéréssel nem megy semmire. Ha pedig semmit nem mondok, akkor "látszik, mennyire érdekel". Bármit mondani, hogy mi miért történt egyenlő a kimagyarázással és ne magyarázkodjak, miközben állandóan magyarázkodásra késztet azzal, hogy hülye kérdésekkel terhel. Tegnap azon pattogott, amikor hazaértem munkából, hogy instant leves helyett miért nem a főzelékéből eszek, vagy ott van tejbregríz, nekem ezek miért nem jók és miért bontok ki egy teljesen másik kaját, miközben ott van készen. Mert. Mert nem tudtam, hogy fog főzni, én meg egész munka alatt megkívántam az algás levesemet. Aztán, hogy azokat az egy centi hosszú, néhány darab letört tésztadarabokat miért nem vagyok képes beletenni a levesembe, akkor nem ömlött volna ki a tűzhely mellé, amikor ki akarta dobni a zacskót. Összeszedtem neki a darabkákat, nehogy ezért vigye el a mentő, hogy ott van néhány tésztadarab, és kérdeztem, hogy muszáj-e mindig cseszegetnie valamiért, de még ő kezdett duzzogni. A szennyes pólót és zoknit hol itt, hol ott hagyja. Egyik pólója a konyhaszéken a táskáján, a másik az asztala melletti szobabiciklin, a zoknijait pedig az asztal alatti résbe gyűrte (végül szétszedettem az asztalt, egyébként is csak a port fogta az üveglap és a zoknin kívül nem volt használva).


Ez nem olyan kérdés, amire válasz az, hogy "elég nagy vagy, el lehet költözni". Tisztában vagyok a korommal és az anyagi helyzetemmel is. Ez egy olyan kérdés, hogy őszintén érdekel, mások szülei is kifordultak-e magukból a kor előrehaladtával.


márc. 6. 10:03
1 2 3
 1/27 anonim ***** válasza:
41%
Sajnos ez jobb nem lesz. Nálam is ez a helyzet, annyi különbséggel, hogy előtte is az volt, meg most is toxic az apám....
márc. 6. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/27 anonim ***** válasza:
36%
Ez nem oregedes, ez a szellemi, erkolcsi rohadas Magyarorszagon. Raadasul fiatal egy 57 eves, max eletkozepi valsaga lehet. Mashol nagyon nem ez tortenik.
márc. 6. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/27 anonim ***** válasza:
8%
Időskori demencia.
márc. 6. 10:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/27 anonim ***** válasza:
92%

Demenciának ehhez szerintem semmi köze, habár nem vagyok orvos.

Amúgy nem lehet általánosítani, vannak akik 60 fölött teljesen megzakkannak (pld. a faterom) és olyan dolgokat mondanak vagy úgy viselkednek, ami teljesen ellentéte annak mint amilyenek 30-40 évesen voltak. Jobb esetben ez csak türelmetlenségben, makacsságban és kompromisszumkészség hiányában nyílvánul meg, rosszabb esetben agresszívakká válnak (ha nem is fizikálisan, de verbálisan). Viszont ahogy említettem ez nem általános, például az apósom már 70 fölött van és szelíd, segítőkész nagypapa, pedig bőven vannak problémái az egészségével.

Őszintén szólva egy kicsit magamtól is félek hogy öregkoromban melyik leszek... :)))

márc. 6. 10:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/27 anonim ***** válasza:
87%
Nekem pont ugyanolyanok a szüleim mint eddig voltak. Jó értelemben.
márc. 6. 10:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/27 anonim ***** válasza:

kicsit Magyarázat mindenre hangulat, a politika nélkül.


Amúgy nem tudnád elmondani vagy leírni neki ezeket?

márc. 6. 10:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/27 anonim ***** válasza:
88%
Az én szüleim hetvenhez közeledve olyanok, mint korábban. Sőt, próbálnak haladni a világgal, nyitottak az újdonságokra.
márc. 6. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/27 A kérdező kommentje:
Minek? Ahányszor az években ezt megpróbáltam, szerinte jogosan ba**za fel az agyát a - szerinte - hülyeségeimen. Mint a tegnapi tészta. Miért nem lehet beleönteni a lábosba azokat a kis darabokat. Vagy mint régen. Nem értem meg, nem a 250 ft-os pohárról szól, hanem az odafigyelésről és az odafigyelés teljes hiányáról, de ezt a "belexarok stílus" nem csak rám, a tárdadalomra is jellemző lett. Érdekesmód másoktól nem kapok olyan "panaszokat", mint tőle, hogy nem figyelek oda. Mármint előfordul, emberek vagyunk, de nem is csinálnak nagy ügyet, ha éppen elrontok valamit - szimplán újra megcsinálom és gond kijavítva, ők is csesztek már dolgokat, semmi javíthatatlan nem történt. Ráadásul lelkiismeretes vagyok. Amit a négyes írt, türelmetlen és makacs.
márc. 6. 11:09
 9/27 anonim ***** válasza:

Nem. Az én szüleim ugyanolyanok, mint voltak. Alapjaiban nem történt nagy változás, megvannak a jó és rossz tulajdonságaik.

Én magamon azt veszem észre, hogy türelmesebb vagyok, hiszen már én is felnőtt vagyok, nem gyerek, a szüleim meg egyre idősebbek lesznek.


Szerintem nálatok egyszerűen az a probléma, hogy két felnőtt ember él együtt, akik egyébként nem akarnának együtt élni. Nem könnyű elviselni mindig valaki mást.

márc. 6. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/27 anonim ***** válasza:
40%
Észre vettem, igen. Ez a monoton megkeseredett napról napra élés egy szutyok országban ahol az átlag felfogás szerint bele KELL dögleni a munkába és már alap az ebbe való belenyugvás miközben mentálisan csak leépülünk és megsavanyodunk.
márc. 6. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!