Észrevettétek a szüleiteken, hogy az idő múlásával, ahogy öregednek, egyre az ellenkezőjévé válnak annak, amire, aminek neveltek titeket? Hogy teljesen megváltoznak/megváltoztak, akár toxikusak is lettek?
Anyám nincs képben, apám nevelt fel, most 57 éves. Egész gyerekkoromban arra nevelt, hogy legyek figyelmes a környezetemmel, udvarias. Erre nem csak terelni próbált, ő is így viselkedett, mint ahogy a szennyesre is odafigyelt, hogy másba ne menjek bele.
Mostanra valami kifordított "izé" lett ahhoz az emberhez képest, akit szerettem és tiszteltem. Kifejezetten megutáltam. Az emberekre és a környezetre való odafigyelésről és az odafigyelés hiányáról papol nekem miattam és nekem kritizálva másokat. Kocsiban ültünk, átment a túloldalra egy husisabb, de még vékony lány, mire elkezdi nekem mondani, hogy az a lány néhány év múlva bálna lesz. Elfogyott a boltban a cipó és végigháborogja nekem a fél vásárlást. Magát is szidalmazza, ha például eltört egy kistányért ("Hogy lehet ekkora fa**zopó gy*kér állat?!"), de mást, leginkább engem, mert én állok hozzá a legközelebb. Későbbi alkalmakkor képes felhozni ennek okán is az odafigyelést és annak hiányát. Ha lazán veszem, hogy pl.: ez csak egy 250 ft-os kínais pohár, amiről azt sem tudta, hogy létezik, pedig az orra előtt volt a szekrényben, akkor bele**arok, amikor még régen bocsánatot kértem az ilyen apróságokért, a bocsánatkéréssel nem megy semmire. Ha pedig semmit nem mondok, akkor "látszik, mennyire érdekel". Bármit mondani, hogy mi miért történt egyenlő a kimagyarázással és ne magyarázkodjak, miközben állandóan magyarázkodásra késztet azzal, hogy hülye kérdésekkel terhel. Tegnap azon pattogott, amikor hazaértem munkából, hogy instant leves helyett miért nem a főzelékéből eszek, vagy ott van tejbregríz, nekem ezek miért nem jók és miért bontok ki egy teljesen másik kaját, miközben ott van készen. Mert. Mert nem tudtam, hogy fog főzni, én meg egész munka alatt megkívántam az algás levesemet. Aztán, hogy azokat az egy centi hosszú, néhány darab letört tésztadarabokat miért nem vagyok képes beletenni a levesembe, akkor nem ömlött volna ki a tűzhely mellé, amikor ki akarta dobni a zacskót. Összeszedtem neki a darabkákat, nehogy ezért vigye el a mentő, hogy ott van néhány tésztadarab, és kérdeztem, hogy muszáj-e mindig cseszegetnie valamiért, de még ő kezdett duzzogni. A szennyes pólót és zoknit hol itt, hol ott hagyja. Egyik pólója a konyhaszéken a táskáján, a másik az asztala melletti szobabiciklin, a zoknijait pedig az asztal alatti résbe gyűrte (végül szétszedettem az asztalt, egyébként is csak a port fogta az üveglap és a zoknin kívül nem volt használva).
Ez nem olyan kérdés, amire válasz az, hogy "elég nagy vagy, el lehet költözni". Tisztában vagyok a korommal és az anyagi helyzetemmel is. Ez egy olyan kérdés, hogy őszintén érdekel, mások szülei is kifordultak-e magukból a kor előrehaladtával.
#8 más választásod nem hiszem hogy van, mint megoldani vele ezt vagy tényleg költözni. és ha utóbbi nem megy miért ne próbálnád a megoldást. ez meg kommunikáció nélkül nem megy.
esetleg néha üvöltözhetnél is vele. ez lehet felrázná érzelmileg, hogy elég. egy ilyen harc után van aki lassan végig gondolja felfogja hogy baj van.
vagy vegyél beki egy jegyet a Magyarázat mindenre t megnézni
Sehogy nem megy. Vele nem lehetséges olyan kommunikáció, amit meg is ért.
Ha üvöltöznék vele, kiba**na az ablakon. Én nem szoktam kiabálni, mert felemelni sem érdemes a hangomat, bár néha bejátszott. Mit felemelni. Pár éve mérgesen hazajött, másnap nyugalmi állapotban kiderült, hogy "hoppá, mégsem a gyerek volt a hülye". De amikor mérgesen hazajött, én pedig NÉMÁN végighallgattam a sértéseit, azért vágott hozzám egy üres ételhordó dobozt, mert állítása szerint úgy NÉZTEM rá, mintha a legnagyobb ellenségem lenne. Más alkalmakkor vágott már hozzám bögrét, a laptopomat, felvágottat, másik ételhordó dobozt, telefont, egy zacskó kínai kaját, egyéb zacskót, és nyugalmai állapotban mind a mai napig tartja magát ahhoz nevetve, hogy örüljek, hogy nem lábos került a kezébe.
Érzelmileg felrázni... :'D Lehetetlen! Ha van következő élet, abban talán! Milliószor próbáltam vele beszélni különböző dolgokról. Nem mostanság volt, de napokat készültem rá, kerestem a jó időpontot, de amikor végre elmondtam neki a részemet, ő azt kezdte bizonygatni hasonlóan nyugodtan, hogy miért is jó az, amit csinál és miért van neki igaza, és hogy majd amikor idősebb leszek, megértem... bla bla bla. De mennyire, hogy megértettem a dolgokat, csak nem úgy, ahogy ő gondolja. Lófax nem maradt abból a csodálatból, szeretetből és különleges kötelékből, ami régen volt.
#14
Ebben az esetben szerintem már csak egy dolog változtathat (vagy az sem) a hozzáállásán: egy halálközeli élmény, pld. infarktus, daganatos betegség vagy más súlyos dolog, ami a épelméjűségét nem veszi el, de fizikailag hirtelen megérzi hogy milyen kiszolgáltatottnak lenni és folyamatosan segítségre szorulni. Sok önző embernek ez ilyenkor alkalom hogy átértékelje az életét és megbánja az eddigi viselkedését, persze ha maradt egyáltalán valaki a közelében aki felé ezt ki tudja mutatni.
Létezik ilyen, sajnos.
Egyrészt, ha vége a gyereknevelésnek, akkor csökken a felelősség, és könnyen elengedi magát az ember.
Másrészt idős korban a személyiség elkezd felbomlani.
Azt tanácsolom, hogy csökkentsd a kapcsolatot. Csak akkor menjél, ha kifejezetten szüksége van rád.
Az én anyám is hasonló… Annyi különbséggel, hogy ő korábban sem szeretett engem igazán. Megszült, mert a 2. férje gyereket akart. Apám foglalkozott velem a legtöbbet.
Hasonló viták vannak mint nálatok, kissé magamra is ismertem a kérdésedben… A testvéremet viszont imádja, mindig is több figyelmet szentelt rá, mint én rám. (ő külön él)
Mi is csak tengődünk. Tegnap hazaért a munkából, kajával vártam. 12 perc alatt 6 dolgot felsorolt, ami miatt szar hazajönnie és mindnek én vagyok az oka. (Rosszul húztam el a függönyt, mivel másképp áll. Az ágyon a párnák nem elég állnak tökéletesen, rendetlen vagyok, stb.) Több sem kellett, elmentem sétálni. Minden egyes nap kínoz és kötekszik velünk (apámmal is…)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!