Más-más kapcsolataitokban, más-más emberekkel máshogy viselkedtek? Esetleg ahogy viselkedtetek az egyik párkapcsolatban, úgy a következőben is?

Lehet, hogy ezt most túlgondoltam:

nem viselkedek teljesen máshogy, de közben teljesen ugyanúgy sem minden emberrel. Alapjáraton kedves, tisztelettudó vagyok, igyekszem sokat mosolyogni, de nem én vagyok a legközvetlenebb ember. Legjobb barátaimmal, kedvesebb ismerőseimmel elpoénkodok, nyitott vagyok, míg mondjuk a munkatársaim közül többeknél tartom az egy (vagy pár) lépés távot, nem zárom el magam a beszélgetésektől, de megválogatom, kinek és mit mondok el, ez meg ugye olyan dolog, ami a barátaim esetén nem így van.

Valamint az utóbbi, talán 2 évben, sokat fejlődtem, változtam, ami a kapcsolataimon is meglátszik. Tanultam a hibáimból, a saját hibáimon is javítani kezdtem, szóval ezek miatt sem viselkedek már teljesen úgy, mint rég.

Van egy alap, ami a személyiségem része és ez a környezeti tényezőktől, tapasztalatoktól változhat. Szerintem ha az ember tanul a tapasztalataiból, fejlődik a személyisége, akkor biztosan nem viselkedik ugyanúgy pl a következő párkapcsolatában mert az előzőnél tanult tapasztalt valamit amit jó esetben fel tud használni a következő kapcsolatában. Akinek ez nem sikerül, az újból és újból járja ugyanazokat a köröket...

Magamra vonatkoztatva is igaz, hogy mindenkivel másként viselkedek mert egyrészt arra reflektálok ahogy viszonyulnak hozzám, másrészt "ki minek lát az vagyok annak" . Ez nem azt jelenti, hogy szemet szemért, fogat fogért, csak az ember mindig görbe tükröt tart a másik elé.

Az, hogy hogyan viselkedek másokkal az tudatos döntés eredménye. Ahogy az előző is írta, közvetlenebb vagyok a szeretteimmel, távolságtartóbb a munkatársakkal, idegenekkel stb. Ha most lenne gimis osztálytalálkozó, a volt osztálytársaim csak tátanák a szájukat, olyan sokat változtam tini korom óta. Mert egy csendes visszahúzódó lánykából agilis vezető lett. Változunk, jó esetben fejlődünk és fejlesztjük magunkat. Ha vannak hibáink, igyekszünk javítani azokon. A személyiségünk azon jegyei maradnak változatlanok, amelyeken nem változtatunk, nem tudunk vagy nem akarunk mert nekünk így jó. Pl én szeretem magamban, hogy kedves vagyok és vidám, akkor is nevetek ha rossz kedvem van, nem szeretek panaszkodni meg hibáztatni másokat, ha szomorú vagyok azt is megélem magamban, de nem másban keresem a hibát, ezért engem mindenki a múltban, a jelenben, közeli és távoli kapcsolatban egy mosolygós és nevetős embernek ismer. Nálam ez az alap, a többi erre rakódik. Ért már ezért kritika van akinek ez nem tetszik, de engem nem zavar, ez én vagyok nem leszek más.