A tükör vagy a fényképek adják vissza azt a képet, ahogy valójában kinézünk?
Nem tartom magam egy szépségkirálynőnek, de reggel mikor készülődöm a tükör előtt, azt sem mondom, hogy ronda vagyok. Egyszerű, átlagos ember vagyok. Nem sminkelek. A szemeim szoktam csak szempillaspirállal kiemelni.
Viszont fotókon ahogy kinézek az kegyetlen. Múlt héten volt egy családi program, ott is készültek képek, illetve tegnap a párommal a kiránduláson. Mikor megláttam, a sírás kerülgetett szó szerint. A szemeim az egyetlen amit szeretek magamon, és dicsérni is szokták. Képen még az is olyan mintha kb fel lenne akadva. Közösségi oldalakra sem rakok ki soha egy képet se magamról. Nemsokára esedékes, hogy a párom bemutasson a családjának, de nem akarom, hogy azt mondják milyen bányarémet választott. Így is súlyos önbizalomhiányom van, de ezek a képek rátettek egy lapáttal.
N
A tükör felcseréli a jobb és bal oldaladat, márpedig senki nem teljesen szimmetrikus, így az nyilván torzít. Persze egy fotó is tud torzítani valamennyire, de még mindig sokkal közelebb áll ahhoz, mint ahogy mások látnak minket.
Melesleg aligha vagy bányarém, szimplán te a fordított állású tükörképedet szoktad meg önmagadként a valós kinézeted helyett.
#1: Na akkor "biztató", ha a fotó közelebb áll a valósághoz... Azt sem értem, hogy bírnak rám nézni az emberek.
Mivel egész életemben kerültem a fényképezkedést, így ritkán szembesülök a dologgal. :( Igaz már gimiben a tablófotózás után is rajtam röhögtek a lányok, hogy az én képem lett a legrosszabb. Gyűlölök emberek közé menni. Hihetetlen, hogy valaha tetszettem bárkinek is, és a párom is képes azt mondani, hogy nincs velem gond.
#2: Hát nem tudom. Nyilván aki csúnya, arról nem lehet jó képet készíteni. Ez is világos. Ezt magamra értettem, nem a barátnődre!
#4: Nagyon érdekes ez az összeállítás! Nem is gondolná az, aki nem ért hozzá. Akkor sokszor lehet ezért rosszak a képek, amiket csak úgy gyorsan csinálunk.
Viszont van olyan ismerősöm, aki minden képen gyönyörű.
#5: Fura, hogy sokan így éreznek, mint én.
#6: Köszi a biztatást! Persze, a szépség mindenkinek mást jelent. Minden embernek más tetszik. Csak gyerekkorban is a csúfolások miatt mindig úgy éreztem,mindig minden közösségben én vagyok a legcsúnyább. Pedig akkor is átlagos, vékony testalkatú, barna hajú kislány voltam. Semmi extra.
Mostanra viszont nagyon durva az önbizalomhiány ami kialakult nálam. És nem vagyok már tizenéves. Kerülöm a tükröket, fotókat. Csak a párom is úgy van vele, hogy emlékek meg kellenek. Nyilván az se normális, hogy kb 10 éve nem engedem fotózni magam.
Köszi a válaszokat!
A sok csúfolódó gyökéren is bőven lehetne hibát találni. Vissza kell szúrni nekik, hogy tudják, ők sem tökéletesek.
Mellesleg szerintem sajnos létező jelenség, hogy vannak kevésbé fotogén emberek, hiába vonzóak élőben. Ez fordítva is igaz. Vannak nem túl előnyös külsejűek, akik a fotókon mindig nagyon szépek. Nem tudom, ennek mi oka lehet.
Gond lehet az is, ha feszeng fényképezéskor, meg túl mereven próbálsz beállni. Épp ezért jobbak sokszor a spontán képek.
Mert ha tudod, hogy fotóznak, attól félsz, hogy rossz lesz a kép, befeszülsz és ez sajnos átjön a fotón.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!