Ha valakit nagyon nagyon szeretünk, szerintetek el tudjuk felejteni 10-15 év alatt?

Én az életem napsugarát Édesanyámat vesztettem el..nincs nap,nincs óra hogy ne gondolnék rá,ne jutna eszembe valamiről..míg élek nem fogom tudni elengedni,és nem is akarom.Nem gyógyítja az idő múlása a fájdalmamat,ugyanúgy fáj a hiánya mint aznap mikor elvesztettem és nem tudok és nem is akarok megtanulni ezzel együtt élni hogy Ő már nincs,sosem fogom tudni elfogadni hogy elvették tőlem..hiányzik a hangja,a nevetése az egész lénye az én drága angyal Anyukámnak.

Annyi mindent történt azóta hogy nincs,annyi minden amiért büszke lehetne rám..és sok mindent abba is hagytam mióta elvesztettem,kertészkedést,hisz már nincs kinek termesszem a finom gulácsi paradicsomot,uborkát,erőspaprikát amiket annyira szeretett..

Nem csörög már a telefonom mielőtt végzek munkában,nem mondja hogy jösz ma is drága fiam?Hogyne mennék anyám,tudod hogy bárhová megyek,előtte mindig hozzád vezet az utam..

Szóval,szép volt az életem,szerettem élni,addig amíg Ő velem volt...de így utólag azt mondom hogy bár meg sem születtem volna,akármilyen szép is volt..mert átélni az elvesztését,és ezeket az éveket amik nélküle teltek el..

Én nagyon,tiszta szívemből szerettem Édesanyámat,és míg dobog a szívem nem feledem.