Ha valaki nem tiszteletteljesen viselkedik veletek, mi a reakciótok?

9# Ha valaki bunkó és emellé még nárcisztikus is, akkor pont nem ér semmit, ha visszaszólsz neki, sőt sok esetben inkább olaj a tűzre, rákontráz. És máris sikerült bevonnia a játszmájába.

Valójában az a megsemmisítő az ilyen számára, ha 0 reakciót mutatsz ki felé, az dühíti fel legjobban.. Ja és lehetőleg minél kevesebb időt egy légtérben tartózkodni vele.

Meg lehet tanulni, vannak kommunikációs tréningek és asszertív hatarmeghúzás is.

Elsőnek Marshall B. Rosenberg videiót hallgasd meg Youtube-on.

11

Nem visszaszólok, hanem jelzem a határaimat. Ha valaki bunkó velem akkor is tudok asszertíven kommunikálva értésére adni, hogy hol a határ.

Ha valaki nárcisztikus az az ő problémája, engem már hidegen hagy. Tudom mit beszélek. Volt egy nárcisztikus barátnőm, aki évekig játszotta az odaadó és segítőkész barátot, barátságot színlelve kapaszkodott fel a ranglétrán végül amikor a főnököm lett kimutatta a foga fehérjét. Hazug pletykákkal kicsinált és ellehetetlenített a munkahelyen, majdnem ráment a házasságom, egészségem. Kemény árat fizettem a leckéért, de sokat tanultam belőle.

A bántalmazók általában nárcisztikus karakterek, így a szép szó nem hat rájuk, falra hányt borsó, csak idegesebbek lesznek tőle. Ahogy az sem használ, ha ordibálsz velük, mert verbálisan mindig ők fognak győztesen kikerülni, felülkerekedni, ebben verhetetlenek és legyőzhetetlenek, szóban lenyomnak mindenkit. Ugye a verekedést meg a törvény bünteti..

Szavakkal nem lehet hatni a nárcisztikusokra, se szép szóval, se ordítással. Ha ellentmondasz neki képes neked menni, megverni, ezt hívja a pszichológia nárcisztikus dühnek. Szélsőséges esetben akár meg is öli azt, aki ellentmond neki, vagy aki bármiben megkérdőjelezi, vagy nem tiszteli őt eléggé. Indulatában képes lebontani a házat is akár.

Minden lepereg róluk. Bárhogy is reagálsz a szidalmaira, vagy kiabálására, valójában már a reagálás pillanatában vesztettél, mert sikeresen bevont a játszmájába. Ha visszaszólsz bármit neki, azon nyomban ellened fordítja és kettőzött erővel támad téged.

Csak a totális ignorálás használ ellene, ha van rá lehetőség. Ha közeli családtag az illető, lehetőleg minél kevesebb időt tartózkodni vele otthon egy légtérben, kora reggel elmész, késő este hazajössz, hogy minél kevesebb ideje legyen szekálni téged. Ha munkatársad a nárcisztikus, akkor próbáld meg átrakatni magad egy másik helyre/beosztásra. Egyébként a vérbeli nárciszokat tényleg kerülni kell. Vannak az ügyetlen nárcik, ők még valamelyest talán kezelhetők. A nárcisztikus pszichopatáktól ellenben óvakodj!

Példák

-Főnök céges bulin szólogatott be,nem mondtam semmit,de azóta egyre sem megyek el.

-Anyám ha közbevág,azt szoktam mondani:elmondanám,ha végig hallgatnál.

-Kollégámmal közöltem,hogy ő nem a főnököm,ha nem tetszik valami,menjen panaszkodni a főnökséghez.Persze nem foglalkoztak vele,mert tudták,hogy idióta.

Ha a párotok kiröhög, elhagyjátok? - nem, de ott és akkor megmondom neki, hogy ez nem esett jól, amennyiben komolyabb dologról van szó. Ha mondjuk megbotlok, és azt találja viccesnek, azon én magam is nevetek/nevetnék.

A főnök megaláz a munkatársak előtt, felmondotok? - az első után nem mondanék fel, de amint ez megtörténik másodjára, jelezném felé, hogy ezt nem találom fairnek. Ha változtat a dolgon, maradok, ha pedig nem, akkor inkább másik helyet keresek, ahol kellően értékelnek és tisztelnek.

Alig ismerős férfi ölelkezéssel, puszival akar búcsúzni, és neked nem komfortos, jelzed neki, eltolod, megmondod, hogy ne? - nem eltolom, hanem háttrébb lépek, miközben megmondom neki, hogy nálam az ölelkezés és puszi kombó csak nagyon közvetlen körökben fordul elő.

Anyád a szavadba vág jellemzően, nem hallgat végig, kilátásba helyezed, hogy a következő után nem fogod keresni a társaságát? - ott és akkor megmondom neki, hogy, ha beszélgetni szeretne, hallgasson is meg. Ez amúgy visszatérő jelenség nála, sokszor szóltam neki emiatt, de már látom, hogy igyekszik változtatni rajta.

Kolléga számonkér olyan feladat elvégzéséről, ami nem a tiéd, világosan jelzed, hogy nem tűröd ezt a viselkedést? - igen. Többször voltam már ilyen helyzetben, és mindegyik alkalommal megmondtam, hogy nem az én feladataim közé tartozik.

Ezek tényleg olyan helyzetek, amit kellően asszertív, nyílt és egyértelmű kommunikációval lehet megoldani, amennyiben mindkét fél nyitott arra. Régen én is megfutamodtam ilyen/hasonló dolgoktól, de az évek során megtanultam, hogy ki kell tudnom magamért állni, mert ezek durvulhatnak is, illetve egyre gyakoribbá is válhatnak. Illetve az sem megoldás, hogy rögtön elmenekülünk ilyenektől, kizárjuk az ilyen embereket az életünkből. Sokszor ők amúgy nem is érzékelik a dolgok súlyát, mélységét (bár az is lehet, pusztán nem érdekli őket), ezért is a legjobb őket szembesíteni ezekkel, ami által ők it tudnak javulni, fejlődni. Amennyiben vevők rá.