Ha jobban megismer majd, nem leszek szerethető. J ártatok már így?

Persze. Amikor nincs önbizalmam, és mindent feketében látok, akkor én is így érzek. Szóval átérzem.

Aludj rá egyet, pihenjél.

Aztán egy szép napon rájössz, hogy téged is lehet szeretni, és mindenkinek vannak hibái. Annak is, akinek most nem mered megmutatni magad. Arra még nem gondoltál, hogy jó vagy így, és ő így szeret téged?

Honnan tudod, hogy mások mit éreznek?

Találjatok ki valamilyen közös rendszeres időtöltést, ami összeköt benneteket. Mondjuk járjatok el keddenként futni/úszni. Ez heti egy találkozó mindenképp, rendszeres, és belátod majd, hogy mindekinek vannak hullámvölgyei, jobb és rosszabb napjai, attól ő még ugyanaz az ember marad. Lehet, hogy előfordul, hogy pl. flegmán szól hozzád, vagy elsírja magát örömében akár. Milyen napja van éppen. Attól még szeret. És fordítva ugyanez, te is szereted őt attól, hogy rossz kedved van és senkit sem akarsz látni.

Hosszú távon gondolkodj, és ne várj minden találkozástól csodát. Kellenek a semmilyenek is.