Nem bírom elviselni az építő jellegű kritikát sem. Mit tegyek?

Ha zenész lennék, a Bartók rádió alapján én már tömeggyilkosságot rendeztem volna.

Halál idegesítő az az agymenés, ami ott megy.

Azt hiszik, aki komolyzenét hallgat, az vagy tud énekelni, hangszeren játszani, stb.

1x kérdezte valaki, minek hallgatom, ha nem tudok játszani semmin?

Anyád.

Szerintem a kérdésedet szét kell bontani.

Kinek a kritikájáról van szó? A zenetanárodét el kell viselni, neki még minősíteni is van alapja. Ha a közönségről van szó, akkor döntést kell hozni: vagy képes vagy beépíteni a közönség kritikáját, vagy magadnak kell játszanod.

Ha viszont a klasszikus baráti tanácsokról van szó, az érthető, ha zavar. Az emberek általában nem értik a különbséget a visszajelzés, minősítés és kéretlen tanács között, ahogy azt sem értik, hogy segíteni annak kell, aki kéri, a kéretlen tanács pedig tolakodás.

Ugyanakkor elviselni azért meg kell tanulni, mert velejárója az életnek. Azt kell tudatosítani, hogy ez nem rólad szól, nem miattad van. Ez a jelenség csak van, és mással is ugyanúgy megteszik.

Az alábbiak közül igaznak érzed valamelyiket a kritikák kapcsán?

- kiközösítve, céltáblának érzed magad a zenekarban

- jogtalanul, esetleg rosszul ítélnek meg a többiek, mintha rossz zenész lennél

- alsóbbrendűnek látod magad a csapaton belüli helyzetedet tekintve

- a kritika hatására kibillensz, elbizonytalanodsz, stresszes leszel

- úgy érzed, nem tudsz megfelelni, elég jó lenni

- mintha azt akarnák bebizonyítani, hogy nem vagy elég jó