Építő kritika valóban nem létezik?

Az én véleményem az, hogy ha csak úgy jogosultságot érez valaki, hogy kritizáljon, anélkül, hogy megkérdezné a másikat, hogy érdekli-e egyáltalán, az nem építő. Az romboló. Így valóban valóban nincs olyan, hogy építő kritika. Ezt azok találták ki, aki nem tudnak frusztrációt viselni, és nem tudják elviselni, hogy a másik ember igenis más, lehet máshogy is elér ugyanoda. Csak be van csomagolva gyönyörűen aranypapírba a szar. Passzív-agresszív attitűd.

Függ attól, hogy mit kritizálunk. Ha van egy szakma, amiben nem csak egyetlen megoldás a helyes, hanem többféle is elvezet a célhoz, semmiféle jogosultságunk nincs kritizálni. Sehogy.

Fodrász vagyok. A tanuló ügyes, motivált, de a középső ujját dugja bele az ollóba. Így sokszor szorul, nem tudja olyan távolságban nyitni, ami megfelelő a hosszú nyisszantáshoz. A gyűrűsujj a hivatalos, hosszabb a táv, lazábban tudja tartani. Ebben az esetben sem kritizálom, meg a jó magyar virtus szerinti, "hogy tartod azt az ollót, nem látod, hogy úgy nem jó, nem úgy kell" csodaszép degradáló, alázó mondatokat mondom, hanem megkérdezem, hogy kényelmes-e úgy neki, biztos-e a fogás. Meg akar-e próbálni mást? Ha azt mondja, jó úgy neki, csinálja úgy, de meg is próbálhatja a másik opciót, lehet könnyebb lesz neki.

De, létezik. Probléma akkor van belőle, ha:

- vagy rosszul van tálalva

- vagy sértődékeny a fogadó fél.

#1 nagyon jól, frappánsan idézett. Aki ennyire bedurcizik egy egyébként jól megfogalmazott kritika miatt, annál komoly önértékelési problémák szoktak meghúzódni a háttérben.

Ez mellé tegyük oda azt az alapelvet, hogy a pszichénk egyik lényeges funkciója, hogy igyekezzen pozitív képet fenntartani saját magunkról - akár a valóság meghamisítása árán is. Elég csak arra gondolni, mennyivel jobbnak tűnünk a tükörben, mint a mások által készített képeken.

Ha eleve gyenge az önértékelésű emberke (amit persze keresztbe-kasul össze-vissza kompenzál) kritikát kap, akkor azt a személye elleni támadásnak fogja megélni. Összefonódik a tevékenység, és az önérték-ítélet. Túlzottan azt hiszi, hogy "a produktumom én vagyok". Ha pedig "támadod a produktumomat, akkor engem támadsz". Magyarul: nem tudja elviselni a kritikát, hisz eleve gyenge az önértékérzet (ez persze tudattalanul megy végbe), és a kritika pedig erre a tudattalanul elfojtott "gyenge/béna/értéktelen vagyok" alaphiedelemre erősít rá.

Ezért jön a frusztráció és a sértődés.

#3

De azért ha levágná a vásárló ujját, és azt dugná az ollóba, rászólnál, nem?

Vagy egy másik példa:

Hülye vagyok. Embereket ölök Krisztus nevében. Odajön egy pap és azt mondja, hogy "ezt nem szabad csinálni, te b*zi gyerek", én pedig rájövök, hogy ezt tényleg nem szabad csinálni. És jobb ember leszek, leállok a gyilkolással, mindenben megváltozok. És ez soha nem történt volna meg a pap építő kritikája nélkül. Akkor az szerinted tényleg romboló lenne, csak mert én nem kértem? Hol ebben a logika?

De létezik!

Időközönként embereket kell oktatnom, szakmai tapasztalatokat osztok meg velük annak érdekében, hogy táguljon a szakmai szemléletük, rávilágítsak arra, miként teszik a saját munkájukat kevésbé hatékonnyá.

A mikor, a miért és a hogyan a nem mindegy!

Akárkinek tettem eddig építő észrevételt, senki nem sértődött meg az észrevételemen, - sőt, nem is emlékszem még olyanra, hogy ne köszönte volna meg az észrevételt.

A sarkalatos pontja az építő kritikának az emberismeret.

Az építő kritika akkor éri el a hatását, ha

-a megfelelő időben tálaljuk

-kellő tapintattal gyakoroljuk

-érvekkel támasztjuk alá

-gyakorlatilag szemléltetjük az érveink hatását

-nem utasítjuk el automatikusan az ellenérveket

-SOHA sem úgy tálaljuk az általunk átadott ismeretet, hogy azt kötelező elfogadni, úgy megvalósítani a későbbiekben, mint ahogyan mi gondoljuk

(Ha több módon is megvalósítható ugyanaz a cél, akkor nyitva kell hagyni a választás lehetőségét a kritizált előtt!)

Nagyjából ennyi!

A kilencedik válasz beküldőjeként elfelejtettem említést tenni egy nagyon fontos részletről:

Erősen NEM AJÁNLOTT ugyanazt a problémát záros határidőn belül előhozni és "sulykolni" ugyanazon személy tekintetében - azt sugallva, hogy hülyének nézik!

Ez a legsúlyosabb hiba, amit sokan "jóhiszeműen" követnek el!

-Időt kell adni...