Más is volt már hozzám hasonlóan 'mid-life crisis'-ban?
Vagy magyarra fordítva életközepi válságban. 30 éves leszek lassan, 3 éve dolgozom főállásban, de nem vagyok elégedett. Nem vagyok elégedett a fizetéssel, a pozició sem olyan, amihez nekem kellett volna 2 diploma. 27 éves koromig nem is nagyon dolgoztam, kicsit el is voltam otthon kényzetetve, egyrészt otthon laktam, majd mikor lediplomáztam, külföldre mentem.
Ez egyfajta menekülés is volt, mert közben jöttem rá arra, ha közel vagyok anyámhoz, sosem növök fel, valamint közben arra is rájöttem, hogy meleg vagyok, amit sokáig titkoltam.
Elkezdtem dolgozgatni multiknál, de sosem találtam meg a helyem. Nem léptettek előre, de én sem fektettem akkora energiát a munkába. Nem köt le, és a kollégáimat sem szeretem, ugyanakkor a home office miatt nem is kell őket nagyon látnom.
Kb azt érzem csak telik el az élet, de nem csinálok semmi értelmeset. Barátaim sincsenek már, egyszerűen gyűlölök kimozdulni a komfortzónámból. Többet beszélek pl gyakorin is anonim módon, mint valós emberekkel.
Mit tegyek?
Gondolom a túlérzékeny férfiak lesznek jellemzően melegek, az ilyenek apróságokon is tépelődnek. Mit tegyél? Keresd a magánéleti boldogságot.
De anélkül is sokkal szerencsésebb vagy, min aki olyan országban él, ahol háború vagy nyomor van.
Most eleve hol élsz, mert a kérdésed alapján "külföldön", de nem mindegy, hol.
Másrészt milyen végzettséged van, mit dolgozol, mit szeretnél dolgozni?
Az jó lépés volt, hogy távol vagy anyádtól, csak akkor lesz valaki önálló, ha elég messze van fizikailag is meg virtuálisan us a szülöktöl.
De ez, amit írsz, egyáltalán nem a mid-life crisisre jellemzö (elege az inkább 50 éves kor körül kezdödik), inkább egyfajta kiégés.
Ami segíthet, ha elöször is összeszeded magadnak/magadban, mi az, amit csinálsz és nem szereted, mi az, amit korábban szerettél volna és nem lett meg, és mi az, amit tényleg szeretnél most csinálni.
Ha jól értem, független vagy, elvileg bármerre mozdulhatsz, még véletlen sem vagy lekésve semmiröl.
Attól, hogy van két (milyen?) diplomád, nem vagy odabetonozva, kezdj el olyasmit, ami érdekel, menj el festömüvészenek, szabónak, kamionvezetönek, próbáld megkeresni, mi az, ami örömet okoz. Nem kell semmit elérned, ha nem halsz éhen, akkor már megvan, amire feltétlen szükséged van, nem kell nyomás alá helyezni magad, "elérni valamit", az elkövetkezö 10 évben nyugodtan élhetsz úgy, ahogy akarsz, nem kell teljesítened, elérned semmit,
Kezdj el sportolni - nem teljesítmény miatt, hanem egyszerüen eröpróbaként, egyszerüen lépj tovább.
Hidd el, csak az elsö pár lépés nehéz, utána egyre érdekesebb lesz az életed.
3 éve dolgozol és életközepi válságod van :'D Jópofa vagy.
Az nem életközepi, maximum életkezdési válság, hogy szarsz a munkádba, és nem tudod, mit kezdj az életeddel.
Kezdetnek ezt kéne kitalálni, mert addig nem jutsz egyről a kettőre, amíg tengsz-lengsz, hiába menekültél külföldre saját magad elől.
Most jöttél rá, hogy sosem leszel milliomos, és ez fog még menni vagy 30-40 évig?
Ez van:)
Nem értem, ha előléptetnek, mivel lesz jobb?
Elárulom!Még több felelősség!
A pénz annyival nem lesz több, hogy eléred az örök függetlenséget, max többet fogsz költeni, drágább ruhák, drágább lakás, stb, de a hétköznapok nem változnak.
Én a home officenak örülnék, mert legalább nem kell elviselni annyi embert, több idő jut magadra, sportolhatsz.
Tudod 30 vagy, és lassan már te is a "vén bzik" csoportjába fogsz tartozni, mert a 30 alattiaknak mindenki öreg, aki elmúlt 35.
Most éld ki magad, mert később rosszabb lesz!
35/f meleg
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!