Hogyan realizáltad, hogy jól nézel ki?

1-2

És mi a phaszé kell rébuszokban írni? Ezzel így nem mondasz semmit.

Számodra hogyan zajlott ez a folyamat?

Nekem ez egy nagyon rögös út volt. Amikor apám elhagyott minket gyerekkoromban, onnantól kezdődött, hogy ettem és ettem. A családom mindig is "etetős" volt, be is illeszkedtem közéjük, elhíztam. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a mostohaapám egy s.fej volt, aki vert, molesztált. Továbbra is az étel volt, ami megnyugtatott, minden érzelmet evéssel reagáltam le. Fiatal felnőtt koromra kórosan elhízott lettem. Nem volt egy igazi támaszom, csak felszínes kapcsolataim. Nem beszélve a nagy önbizalomhiánnyról, amivel emiatt küzdöttem. Volt, amikor nekiálltam fogyókúrákat csináltam, jojó-effektusba kerültem és mégtöbb kiló jött vissza. Az arcom viszont mindig is szép volt, mindig kedves, szelíd, alkalmazkodó voltam, a sok sérüléstől eltekintve sokat nevetek, és szeretek élni. Emiatt néhány férfinak szimpatikus is voltam.

Hogyan, minek/kinek a hatására jöttél rá, hogy megnyerő külsővel rendelkezel?

Megismertem a férjemet, akivel kölcsönös a szeretet, tisztelet, bizalom. Sosem bántott, sosem ítélkezett, mindig mellettem állt mindenben.

Hogyan tudtad elfogadni magad?

Mivel a hatalmas súlyomat sosem tudtam volna elfogadni, segítséget kértem. Elkezdtem nagyon sokat foglalkozni a pszichológiával, feldolgozni a múltat, megérteni a falászavaraim okát. Megbocsátottam magamnak. Megtanultam helyesen kezelni az érzelmeimet, a stresszt. A kilók csak mentek szépen lefelé és mindig egyre jobban éreztem magamat. Energikus lettem.

Kellett hozzá másik ember, vagy kellett hozzá több másik ember, vagy magadból építkeztél egyedül?

Kellett másik ember, de nemcsak egy. Orvos, pszichológus, barátok és olyan emberek kiiktatása az életemből, akik csak rombolnak, ahol megjelennek. Sokszor nem tudom őket kiküszöbölni, hát megtanultam kezelni őket.

Mik voltak azok a mérföldkövek, amikkel átbillentetted magad arra az oldalra, hogy jól nézel ki?

Ahogyan változott a súlyom és a gondolkodásom magamról, egészen más ember lettem. Ezeknek nem voltak mérföldkövei, a változás folyamatos volt.

Mi volt az a szituáció, amiben már azt gondoltad, hogy igenis van hatásod a környezeted panorámájára?

A megszerzett önbizalommal és az olvasottsággal jöttek a képességek, hogy lassan megtanultam asszertívan kommunikálni, jött az érzés, hogy nekem is lehet igazam, nekem is jogom van az érzéseimhez, ahogy a másiknak. Ma már azok az emberek, akik bántottak, már nem találnak rajtam fogást, de nem is keresnek. Tudják, hogy felesleges.

Még annyit hozzáfűznék, hogy ennek ellenére nem tartom többre a külső szépséget. Szerintem inkább az egészség és a lelki szépség az, ami pozitívan ütközik ki a testünkön. Nem a külsőmre vagyok büszke, hanem konkrétan arra, hogy megtanultam lebontani a falakat, amit magam köré építettem. Sokan mondják, hogy szép vagyok, de szerintem azért, mert boldog vagyok és ez meglátszik rajtam.