Lennél gyerek ebben a világban?

Egy normális családban talán lennék de amúgy nem vágyom semmiféle gyerekkora még egyszer.

90-ben születtem, rossz anyagi helyzetű családba, kisvárosba a halál fszán. Ettől függetlenül ami objektíven más volt, nem volt okosteló, internet, helyette a tévé volt az alfa és az omega. Szóval ugyanúgy kütyüt bámultak a szülők is meg a gyereket is az elé rakták le, csak a tv elé. Nehezebb volt hozzájutni zenéhez, hírekhez, a tinik tiniújságokat bújtak és kazettákat másoltak, később cédéket írtak. A számítógép csak a menőknek, gazdagabbaknak volt alap. A suliban nekünk nem volt kötelező napközi, mentünk egyedül haza. Napközis az volt, akit munka után későn vitt haza a szülője másik faluba vagy akit nem mertek egyedül hagyni otthon. Utóbbi cikinek számított. Nem féltettek minket ennyire, anno ovis koromban 6-kor nyitott az ovi, anyám 6-ra ment dolgozni, szóval olyan 5:40 körül letett az ovi elé a bicikliről és szépen meg kellett várni a hasonló módon lerakott többi gyerekkel, míg az óvónők jönnek nyitni. Suliból egyértelműen jött haza mindenki magának, első 2 osztályban aki más településről járt, azt iskolabusz vitte, harmadiktól volánnal jártak. Sokszor otthon voltak hagyva a gyerekek egyedül, 6-7 éves "nagyra" már rásózva a kicsi. Ja és a ruhák. Minket sokkal gyerekesebben öltöztettek, mint a mostaniakat, tüdőig felhúzott melegítőalsó meg "együttesek", nem figyeltek arra, hogy egymáshoz illő legyen az alsó meg a felső, mint mostanában. És sokkal tovább kellett gyerekes cuccokat hordanunk, mint a maiaknak. Most egy 8-9 évesnek már normális ruhái vannak, farmer, felsők, stb. nekünk meg a diznis melegítőt kellett hordani ötödikben is :D most a frizura és szemüveg divat is sokkal normálisabb, hordhatóbb, esztétikusabb mint nálunk volt.

Igen lennék. Pont amiatt, amit a kettes írt. Legalább nem lett volna olyan unalmas a gyerekkorom.

Egykeként nőttem fel egy olyan szülőpár mellett, akik teljesen elzártak a többi embertől. Először is nem jártam se bölcsődébe se óvodába csak a kötelező iskolai előkészítőre. Utána reggel elvittek az iskolába amikor vége volt az utolsó órának már ott voltak és vittek is haza. Még véletlenül se beszélgethettem tanítási időn kívül a többi gyerekkel. A kirándulások elvileg kötelezőek voltak, de elintézték, hogy én ne mehessek. Semmilyen kapcsolatom nem volt mással, mert nem engedtek el sehova és hozzánk sem jöhetett senki. Ha lett volna okosteló meg internet legalább online lett volna társaságom és nem úgy kerültem volna ki a felnőtt életbe 18 éves koromban, hogy halvány lila gőzöm se volt a körülöttem lévő világról.

Nem lennék most gyerek.

Két tanító is van a családban, egyikük amúgy pont az egyik szülőm, aki nagyon elkeserítő dolgokról szokott mesélni. Válogatott osztálya van, de alig jöttek ki az oviból, máris egy csomó közülük rendszeresen hazudozik, áskálódik a többi ellen, piszkálja egymást. Jól szituált szülők, és kevésbé ilyenek is vannak ott, de nagyon kevesen vannak, akik amúgy ténylegesen foglalkoznak a gyerekekkel (amivel a pici nagyon kitűnik a többi közül), ahol harmonikus élet lehet.

Másik rokon is hasonlókat mesél, csak másik suliból.

Gimiben, ahonnan még nincs egészen 5 éve, hogy ballagtam, is elég nagy téma volt, hogy kinek van "almás" telefonja, Zara-s ruhája, ment is a kibeszélés, ha valakinek ezeknél olcsóbb, kevésbé márkás cuccai voltak. Én emiatt is sokszor voltam téma, ahogy amiatt is piszkáltak, mert becsülettel tanultam, és sosem puskáztam. Legjobb barátnőm húga most végzős, és az ő évfolyamán is ez megy, helyenként talán hatványozottan is jelen van.

Ezért tuti megkapom a magamét, de annak is örülök, hogy a net és közösségi média sem a mai pompájában volt jelen a gyerekkoromban. Ezeknek is megvan persze a maguk előnye, de örülök, hogy nem ezek körül forgott a minden gyerekként.