20 évesen mit csináljak hogy ne utáljam az életem és magamat is?

Kívülről minden rendben. 20 éves vagyok, egyetemista, 2. félév. Államilag finanszírozottra bejutottam, szóval az is tök szuper. Gyakorlatilag viszont annak sem látom értelmét hogy felkeljek. Nincs életcélom. Vagyis van életcélom, de azt elérhetetlennek látom szóval olyan mintha nem is lenne. Motiváció nélkül pedig szar élni. Nem történik semmi az életemben. Ugyan az van minden nap. Felkelek, bemegyek az egyetemre, hazamegyek. Az emberi kapcsolataim szűkösek, pedig sajnos nagy igényem lenne a társaságra. Nem vagyok introvertált, utálok egyedül lenni, de az érdeklődési köröm elég szokatlan ezért mégis nehezen barátkozom. Önbizalomhiányom van. Ebből következik hogy barátnőm nincs, soha nem is volt. Mostanában rástresszeltem hogy nem is lesz és nem jó érzés. Pedig minimum átlagos szinten nézek ki, talán valamivel felette is. Kedves vagyok, nem öntelt és tisztelem a lányokat. A beszélőkém viszont rettenetes és az életem minden pontjára kihat. Nem tudok elkezdeni egy beszélgetést, vagy ha beszélgetek valakivel néha kellemetlenül csendben maradok mert nem tudok mit mondani. Szóval unalmas vagyok, erre akartam kijukadni. Minden bajomról csak én tehetek és emiatt utálom magam. Nem tudom hogyan törjek ki ebből. Ha tudnám, nem írtam volna ki a kérdést. Gondolhatjátok hogy mennyire reménytelennek érzem a dolgokat ha noname embereknek írogatok.