Észrevettétek már, hogy a budapesti emberek kedvesebbek, mint a vidékiek?

Nem.

A vidékiek barátságosabbak, és sokka együtt tartóbbak.

A budapestiek bunkók, egész Pest egy szégyen.

Még a kutya ürüléket se hajlandóak eltakarítani.

A szememben, a pestiek egy buta, lusta népség. :)

Vidéki vagyok, ráadásul falusi. Szerencsére ritkán járok Budapesten.

Ha falun kér az ember útbaigazítást, az emberek akár kézzel-lábbal is elmutogatják. Akkor is, ha nem egy nyelvet beszélsz velük. Kölcsön adnak, segítenek pl házfelújításban vagy cipelésben. - Jelzem, nem kis faluról van szó.

Ha Budapestre mentem, bárkitől kérdeztem, vagy nem is válaszolt, vagy egyenesen flegmán követelte, hogy hagyjam. A hajléktalanok szinte követve kéregettek. Nem ismertek nemet. Ha segített is valaki mondjuk tájékozódni vagy elkergetni az agresszívabb arcokat, arról is kiderült, hogy vidéki.

Ennyit Budaoestről...

Na, akkor jövök a nullázásomért.

Született budapestiként meglehetősen rossz a véleményem a vidékről feljövőkről. A kisebbrendűségi érzésüket rosszul értelmezett extrém "pestiskedéssel" kompenzálják, amennyiben különösen törtetők, kétszínűek, arrogánsak.

Ja, és nem bunkók vagyunk, hanem távolságtartók, mivel már kisgyerekként is rengeteg ember között éltünk, a szüleink nyilván arra neveltek minket, hogy legyen bennünk egy egészséges bizalmatlanság, hogy megtartsuk a három lépés távolságot azokkal, akikről fogalmunk sem lehet, hogy valójában kicsoda.

#17 Onnan, hogy szól neki, hogy "elnézést, leszállok". Gondolom, pestiként neked ez még soha eszedbe sem jutott, hanem csak úgy nyomakodsz. Én is tapasztaltam már, hogy hiába szólok egy pestinek, mintha meg se hallaná, és én is csak nyomakodással jutok valamire.

A boltokban pedig nyilván annak köszönünk, akivel valamilyen kapcsolatba kerülünk. Kisboltban már belépéskor az eladónak, hipermarketben a kasszásnak, vagy ha segítséget kérünk valakitől, akkor neki. Legalábbis vidéken ez a szokás.