Mikor jöttél rá arra, hogy nem vagy különleges?

Nem jöttem rá, mert ostobaság lenne. Mindenki különleges és kiemelkedő a maga módján. A tehetségnek milliónyi árnyalata van, ezért inkább azt mondanám, aki nem tudja, miben jó/jobb, még nem talált rá.

Ellenben elég szomorú, ha valaki még annyira sem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a saját képességeit. Euért pedig "legfeljebb átlagos" szintűnek hiszi magát.

Mindig különlegesnek gondoltam magam és vártam hogy egyszer ez beigazolódjon (pl jön egy levél a Roxfortból, vagy hasonló).

De egyébként természetes szinten is éreztem bizonyos dolgokban (nagyon komolyan vettem minfent, amibe belekezdtem, döntésképtelen voltam így egyszerre sokmindenből kiemelkedően magas szintre jutottam, azaz országos verseny szintre. Sportból, zenéből, néhány tantárgyból. Emellett szociálisan is mázlim volt. )

Alsóban még nagyon önbozalomhiányos, félős kislány voltam, felsőben már kissé nagyképű (de azért lássuk be hogy volt alapja, csak túlzásba estem), gimiben lázadtam és abszolút megvolt a felsőbbrendűség érzetem. Egyetem óta folyamatosan igyekszem ezt moderálni, de még mindig nem tartom magam átlagosnak (ami egészséges, viszont az én önképem talán billen a túlzott büszkeség felé, néha hullámzik), de igyekszem folyamatosan csökkenteni ezt. Legalább nem beszélni embereknek magamtól a sikereimről vagy azokkal kapcsolatos témákról, pl nem kérdezem meg mit dolgozik, mert visszakérdez és én leszek a hencegő ha válaszolok. Illetve igyekszem mindig kiemelni, hogy mi segített nekem eljutni ide, pl ha szerencsém volt, vagy ha egy mentoromnak köszönhetek valamit stb. Illetve felismerem, hogy bőven vannak dolgok, amelyekben nem vagyok jó, vagy amiben fejlődni szeretnék.

Úgy érzem, még nem jutottam el a tökéletes önképig, de egyre közelebb vagyok hozzá. Ha iszom, előjön a beszélhetnék és kevésbé vagyok szerény vagy visszafogott.

Az emberek döntő része semmilyen, nem különleges.

A feltétel nélküli szeretet lerakódásai az egoista, önimádó, nagyképű emberek.

A nagy nulla, amikor bemegy egy terembe, és látni rajta, hogy úgy viselkedik, mint valami sztár..

Mennyi ilyet láttam, és borzalmas.

Előírásnak kéne lenni, hivatalból nyírni az emberek önérzetét, önbecsülését, mert rengeteg agyonkényeztetett nulla van.