Mit tettem? Bajba került emberen nem segítettem. Furdal a lelkiismeret.

Ha egy ilyen dolgon elérzékenyülsz, nagyon nehéz dolgod lehet az életben. Hidd el, tapasztalatból mondom, morális kényszerbetegséggel élek.

Ami segít megnyugtatni az az, hogyha belegondolsz nagyon sokat tulajdonítunk a saját felelősségünknek. Arra gondolok, hogy valójában mindig azon rugózunk, hogy jaj, ÉN nem segítettem, ez az ÉN hibám volt stb. Amíg azon gondolkozunk, hogy mi mit rontottunk el, belefeledkezünk, hogy valójában a cél nem az lenne, hogy mi legyünk azok akik segítenek, hanem csak annyi, hogy azon az emberen, aki segítségre szorul, segítve legyen. Gondolj bele, ha megtudnád, hogy valaki más segített neki és nem kellett éheznie, mit gondolnál? Lehet szomorú lennél, hogy nem segítettél neki, de valójában örülnöd kéne, hogy valaki más segített. Mert az számít, hogy végül evett, nem pedig az hogy ki adott neki enni.

Egyébként tényleg érdemes hidegszívűbben hozzáállni az ilyen szituációkhoz. Lehet jól szituáltnak nézett ki, de a kéregetők többsége gátlástalan manipulátor. Tudják azt, hogy hogyan hogyan hathatnak a lelkiismeretes emberekre és pont ezt használják ki. Lehet vannak közöttük, akik tényleg éheznek, de abba is bele kell gondolni, hogyha piát vásárol belőle, lehetséges hogy a segítségeddel többet ártasz nekik. Ezt akkor tanultam meg legjobban, amikor megismertem a Jutka-Merci párost a Youtuberól. Sokszor kértek pénzt és volt, hogy azt gondoltam, hogy basszus ezek tényleg itt fognak megfagyni vagy éhen halni az utakon, ha valaki nem szánja meg őket. Aztán ha valahogy pénzhez jutottak gyakran detox közeli állapotba kerültek, ami még rosszabb. Szerencsére legalább úgy tűnik, hogy a Jutka kezd kilábalni az egész történetből valahogy, ezt viszont egyáltalán nem a pénznek köszönheti.