Gyerektől kérdezik,hogy mi akar lenni ha felnő? Csípőből a válasz,hogy youtuber. Ez csak szerintem felháborító?

#55 Az emberek sokkal több mindenről hiszik azt, hogy adottság, mint ami valóban az. És még ami valóban adottság kérdése, az is lényegesen nagyobb mértékben fejleszthető, mint a legtöbb ember gondolja róla.

Valóban nem határtalanok a lehetőségek a fejlődésre. De aki tesz érte, dolgozik rajta, hogy fejlődjön, az a kiinduló adottságaihoz képest elképesztő eredményeket képes elérni. Másokkal összehasonlításban lehet, hogy ez még mindig kevés lesz. De a saját képességeihez képest rengeteget tud fejlődni.

A többségből ennek ellenére sem lesz sikeres YouTuber. De ha csak néhány dolgot megtanul arról, hogyan beszéljen kamerába, hogyan rendezze a gondolatait, mielőtt megnyomja a felvétel gombot, ha a sok kamerába beszéléssel csak 10%-kal jobban fog tudni beszélni, mint mielőtt elkezdte a gyakorlást, az a 10% fejlődés pont eredményezhet neki több sikert egy állásinterjún, vagy akár egy iskolai felelésnél is.

Másokkal szemben nem feltétlenül válik jobbá ettől. De a korábbi önmagához képest, ha csak 10% fejlődést elért azért, mert ki akarta magát próbálni, már megérte.

És ha magától rájön, hogy mégsem akarja csinálni a YouTuberkedést, azzal is sokkal jobban jár, mint ha te beszéled/kényszeríted rá ahelyett, hogy magától látná be a saját tapasztalatai alapján.

"A nulláról nem lehet építkezni. Akik elértek valami sikert bármiben is, azok többsége mögött ott van egy megfelelő szociális/anyagi háttér, támogató közeg, emellett kommunikációban is kiemelkedik, ami meg egy adottság."

Egyrészt miért ne lehetne nulláról építkezni? Ha a nullán vagy, akkor két lehetőséged van. Ha nem kezdesz el soha építkezni, "mert a nulláról nem lehet", akkor sosem viszed a nullánál többre. De nem azért, mert nem volna rá lehetőséged, hanem mert te úgy döntöttél, hogy nem kezdesz el a nulláról építkezni.

Ha elkezdesz a nulláról építkezni, akkor lehet, hogy nem fogsz olyan magasra jutni, mint aki hegyen kezd el építkezni. Ez benne van abban, hogy te a nullán vagy. De még mindig többre viszed a nulláról építkezve, mint ahol előtte a nullán voltál és pláne többre viszed azoknál, akik a nulláról nem kezdtek el építkezni, amikor te igen.

Persze, ha teheted, akkor ne nulláról kezdj építkezni, hanem próbálj olyan emelkedőket keresni, amik segíthetnek az építkezésben. Pl. Mássz fel egy hegyre, mielőtt építeni kezdesz. Keress olyan helyzeti előnyöket, amik tudnak neked segíteni, míg másoknak hiányozhatnak.

Pl. ha jól zenélsz, vagy jó a humorod, akkor nem biztos, hogy tudományos előadásokkal érdemes próbálkoznod. Ha a gazdasághoz értesz, nem biztos, hogy filmkritikák a te területed.

De van egy rakás olyan lehetőség is, amiket rengetegen nem használnak ki, pedig megtehetnék. Pl. Már több ezer éve léteznek könyvtárak tele akár ingyen, vagy nagyon olcsón hozzáférhető tudással, mégis régóta inkább sztárok magánéletéről olvas a többség ahelyett, hogy tanulna. A neten szinte minden könyvtár összes valaha felhalmozott tudása elérhető, komplett szakmákat ki lehet tanulni akár ingyen is, de a kiscicás videók és a csajos képek sokkal népszerűbbek.

És igen, rengeteget számít, hogy honnan jössz, milyen mintákat látsz magad körül. Inspirálnak, hogy fejlődni akarj, érték a tudás, próbáld többre vinni, vagy visszahúznak, lebeszélnek róla, hogy hagyd a tanulást, nem ér semmit, úgyse viszed semmire, ne próbálj kitörni, úgysincs esélyed...

Másrészt viszont senki nem nulláról kezdi. Mindenkinek van VALAMILYEN szociális/anyagi háttere, támogató közege, kommunikációs és egyéb adottságai. Van akinek egyik jobb, van akinek másik jobb, van akinek mindegyik jobb, van akinek mindegyik rosszabb, de valamennyi mindenkinek van. Valamilyen ötletei mindenkinek vannak, valamennyire mindenki tud beszélni, valamennyire mindenki meg tudja ezeket valósítani. És mindenki képes fejlődni. Fejleszteni az előadásmódját, kommunikációs stílusát, szemléltetési módját, képi világát, beszéd technikáját, stb.

Igen, aki remek adottságokkal születik és olyan családba, ahol már kis korában színjátszó körbe, ének tanárhoz, nyelvtanárhoz, logopédushoz, beszédtechnika és hangképzés tanárhoz járatják, az helyzeti előnnyel indul azokkal szemben, akik csak felnőttként jönnek rá, hogy az ő előadásmódjukból ezek a tapasztalatok hiányoznak. De aki rájön, hogy mi hiányzik és elkezdi ledolgozni a hiányosságait, annak fejlődni fognak valamennyit a képességei ahhoz képest, mint ha meg sem próbálna fejleszteni rajtuk.

Hogy képes lehet-e jóval később kezdve is behozni a hátrányát azokkal szemben, akik már kisgyerekként elsajátítottak egy csomó mindent, az bizonytalan. Valószínű, hogy ugyanannyit nem tud elérni lemaradásból. De még mindig jelentős javulást érhet el ahhoz képest, ahonnan indul és ez is hatalmas különbséget is jelenthet.

Igen, nagyon sokat számít a megfelelő szociális háttér és a támogató közeg. Ami pont azt jelenti, hogy nem lebeszélni és tiltani akarják neki, mi érdekli, hanem segíteni a fejlődését és a tapasztalatszerzését. Hangsúlyozom, igazad van. A többség nem fog befutni. Nem csak a YouTuberkedéssel, hanem sportolóként, énekesként, zenészként, vállalkozóként és még megannyi más területen sem. Akkor sem, ha nagyon kitartóan és jól próbálja elérni, hogy sikerüljön.

Nem csak azért érdemes megpróbálni, mert van egy pici esély a sikerre. Egyrészt azért kell megpróbálni, mert nagyobb az esély a sikerre, ha megpróbálod, mint akkor, ha nem. Ha nem próbálod, akkor biztosan nem sikerül. Másrészt azért kell megpróbálni, mert ha megpróbálod és fejlődsz a próbálkozás közben, akkor olyan képességekre tehetsz szert, olyan szintekre juthat el a fejlődésed, amiről korábban sejtésed sem lehetett, hiszen teljesen máshol tartottál előtte, mint ahova eljutottál.

Harmadrészt lehet, hogy a fejlődésed sem juttat el oda, ahova szeretnél eljutni. Ahogyan Columbus sem jutott el Indiába. Viszont a próbálkozásaid megnyithatnak olyan új irányokat, amik új, sokkal elérhetőbb célokat nyitnak meg előtted. Olyan helyeken, amikről álmodni sem lettél volna képes a próbálkozásaid nélkül, mert ismereteid sem voltak róla, hogy akár gondolkodhatnál is abba az irányba.

Az anyagiak és a technika is egyre kevésbé számítanak, főleg a kezdeti lépéseknél. Csak ezt kevesen akarják elhinni. A legtöbben teljesen más okok miatt jóval azelőtt feladják, hogy tényleg értelme lenne komolyabb összegeket elkölteniük rá.

Egy szál telefonnal sem lehetetlen sikert elérni és milliós kamerákkal se tudsz jobb videókat csinálni, ha nem tudod, hogyan és mire használd őket.

Az viszont nagyon gyakori és komoly hiba, hogy sokan vagyonokat elköltenek mindenféle drága cuccra, mert azoktól remélik a sikert, közben meg azt a munkát nem teszik bele, amitől jó lehetne a videó (jó ötlet, megfelelően felépíteni a mondanivalót, átgondolni a szerkesztést, kitalálni, hogy miért is érdekelhet ez bárkit, hogyan lehet azokat elérni, megszólítani, akiket érdekelni fog).

Vagy ami szintén gyakori probléma, egyszerűen el sem kezdik csinálni a videókat, csak költenek a technikára, még akár tudásra, tanfolyamokra is, de mindig találnak egy újabb távoli célt, amire várhatnak, hogy majd ha az meglesz, akkor már tényleg elkezdik csinálni is. De pont a tényleges kezdés nem jön el soha, mert mindig találnak újabb dolgot, amire várni lehet vele.

(Ez pont ugyanaz a jelenség, mint ahogy az emberek többsége mindig holnap/jövő héten kezdi a fogyókúrát, edzést, sosem most azonnal. Ahogy sokan csak megveszik a kondi bérletet, befizetnek a nyelvtanfolyamra, és egy rakás divatcég remekül megél belőle, hogy mindenki azzal kezdi és a többség itt be is fejezi a sportos életmódot, hogy megveszi a sportruhákat, amiket aztán fel se nagyon vesznek, mert igazából nem akarnak, csak az életérzést, hogy tettek érte valamit.)

#58 "A sikernek feltételei, kritériumai vannak."

Igen, a siker legfőbb kritériuma, hogy próbálj tenni érte, mert ha meg sem próbálod, akkor garantáltan nem képes összejönni.

Aztán persze az is fontos kritérium, hogy a jó irányba és minél értelmesebb dologgal próbálkozz, ne olyasmivel próbálkozz, ami ahelyett, hogy közelebb vinne a célodhoz, csak ront a helyzeten.

"aki meg igen, az mondjuk 1 a 10.000-ből. Van rá példa, de a többség nem ilyen."

Viszont aki meg sem próbálja, az biztosan nem fog a kevés kivétel közé tartozni, akinek sikerült. És neki nem az adottságai miatt nem fog sikerülni, hanem azért, mert nem próbálta meg.

Egyáltalán nem vitatom, hogy kevés ember jár sikerrel. Bármennyire szeretnéd így beállítani, azt sem állítom, hogy mindenki képes lenne ugyanolyan sikereket elérni, csak azért, mert megpróbálja.

Viszont aki azért meg sem próbálja, mert kevés embernek sikerül, az már eleve kizárta saját magát azok közül, akiknek sikerülhet. És nem az egyéb adottságai, hiányosságai fogják eldönteni, hogy sikerül-e vagy sem, hanem az, hogy meg sem próbálkozik vele.

Egy nagyon fontos dolgot teljes mértékben figyelmen kívül hagysz: azt, hogy az ember képességei nem állandó adottságok, hanem fejlődHETnek. De ez a fejlődés csak egy lehetőség, amihez tanulni, gyakorolni, a hibákat korrigálni kell.

Te és mindenki más is úgy születtél, hogy nem tudsz sem beszélni, sem írni, olvasni, számolni, de még járni sem. Csupán az előre huzalozott lehetősége volt meg az idegrendszeredben, az izomzatodban, a hangszálaidban, hogy ezeket a képességeket kifejleszd, megtanuld, aztán egyre tovább tudd fejleszteni.

Mégis elköveted azt a hibát, amit nagyon sokan mások is, hogy adottságnak veszed, hogy csak annyi képességed van, amennyi eddig kialakult és azt hiszed, hogy innen lehetetlen tovább fejlődni. Miközben ez egyáltalán nem így van.

Ez egy tanult tehetetlenség, hogy minden áron le akarod magad dumálni a további fejlődés lehetőségéről. Ami szépen önigazolóvá is válik, hiszen, ha meg sem próbálsz fejlődni, akkor nem fogsz fejlődni, ami igazolja a feltételezésed, hogy nem vagy rá képes. Csak arról az apró tényről kell megfeledkezned, hogy a kudarc oka nem a képességek hiánya, hanem a próbálkozásé.

Nulla felkészüléssel senki sem képes lefutni egy maratont. Ez nem azt jelenti, hogy egy maratont ne lehetne lefutni, sőt azt sem jelenti, hogy te nem vagy képes rá. Ez azt jelenti, hogy MÉG nem vagy rá képes. Ahhoz, hogy valaki képes legyen lefutni a maratont módszeresen tréningezni kell, felkészíteni a szervezet állóképességét, elsajátítani a megfelelő hidratálási, táplálkozási, légzési és futó technikákat, a terhelés fokozatos növelésével apránként növelni a távokat, hogy egyre többet tudj lefutni és így fel kell fejleszteni a fizikai állapotodat, hogy sikerüljön.

Egy bizonyos kor és fejlettségi szint felett természetesen egyre kisebb mértékű az elérhető fejlődés lehetősége. Egyre több erőfeszítést igényel és egyre kisebb eredményt hoz. Egyre inkább meghatározó lehet, hogy milyen módszerrel dolgozol rajta, hogy jobb eredményeket érj el. Sőt egy ponton az öregedés, fizikai és mentális állapot romlása eljut oda, hogy a további fejlesztés már nem javulást hoz, legfeljebb csak a leépülés mértékét tudja csökkenteni, lassítani. De olyan nincs, hogy egy ember fejlesztésén nem érdemes tovább dolgozni.

Igen, vannak olyan helyzetek és hiányosságok, amikkel nem lehet mindent elérni és az adottságokat érdemes figyelembe venni a célkitűzéseknél. Vannak annyira szélsőséges példák, amik totálisan kizárhatnak bizonyos dolgokat. De ezeknek sem biztos, hogy feltétlenül minden esetben olyan végletesnek kell lennie, mint ahogy előadod.

Attól, hogy lábak nélkül lényegesen nehezebb lovagolni, vagy futni, mint lábakkal, Paralimpiát még nyerhetsz, ha Olimpiát nem is. Viszont, ha elkönyveled, hogy a lábaid hiánya miatt oda minden reményed, akkor a Paralimpiával meg sem próbálkozol - és emiatt nem fogsz elindulni sem, nemhogy megnyerd, nem pedig a lábaid hiánya fog akadályozni benne.

Az, hogy hátrányban vagy, még nem jelenti azt, hogy mindenről teljesen le kell mondanod. Lehet, hogy nem tudsz annyit elérni, mint amiről álmodnál. De még ha sokkal kevesebbet érsz is el, az is lehet sokkal több annál, amid a próbálkozások nélkül lett volna. Lehet, hogy nem nyerheted meg az Olimpiát, mert nem te vagy a legjobb futó a világon. De ha csak épphogy lemaradsz egy 25. helyezéssel az olimpiai kvalifikációról, akkor is lényegesen jobb futóvá váltál az edzések eredményeként annál, mint amennyire jó futó voltál azelőtt, hogy elkezdtél edzeni az olimpiára. Kudarc, hogy nem jutottál ki az olimpiára? Igen. Igazoltad, hogy nem mindenki nyerheti meg az olimpiát? Igen. Vacak érzés, hogy ki se jutottál? Igen. Kár volt megpróbálni? Aligha.

De többet értél el az edzésekkel, mintha el se kezdtél volna edzeni csak mert a futók töredéke képes megnyerni az olimpiát? Igen. Képes voltál meghaladni a saját korlátaidat? Igen. Volt értelme a dolgonak? Igen. Vajon jobban jártál volna, ha bele se vágsz, csak mert nem mindenkinek sikerülhet? Aligha.

Újra megpróbálva sikerülhet jobban? Sosem derül ki, ha nem próbálod meg. Volt már, akinek újra próbálva jobban sikerült, másoknak rosszabbul. A te esetedben ismét csak az tudja kideríteni, hogy mit sikerül elérned következőre, hogy neked mennyire sikerül tovább fejlődnöd (meg hogy akkor épp milyen formában lesznek az ellenfeleid, ami szintén nem tudható előre).

Többek közt a Down-kórosok és autisták állapota is javítható valamilyen mértékben. Nem lesz az élete teljesen olyan, mintha egészséges lenne. De lehet sokkal jobb annál, amilyen a megfelelő terápiák nélkül lenne. (És ez nem csak magán vélemény, több hivatásszerűen ezzel foglalkozó, szakképzett ismerősöm is van).

Vak ember filmjén viszont már dolgoztam én is. Nem mondom, hogy a világ legjobbja lett, de látó embertől is láttam már rosszabbat. Mondjuk az sem igaz, hogy egyedül és bármi segítség nélkül csinálta volna, de ez látókra is ugyanúgy igaz szokott lenni.

"Egy beszédhibás emberből sohasem lesz politikus, szónok, vagy mondjuk televíziós műsorvezető. Mert már az alkalmasságin meg fogják buktatni. Emellett kinevetik, kicsúfolják majd a beszédhibája miatt."

Akkor neked is ajánlom a Király beszéde című filmet.

Ki kell ábrándítsalak. A politikusok, szónokok, tévés/rádiós műsorvezetők nem azokból az emberekből lesznek, akik már eleve jól beszélnek. Nyilván nem hátrány, ha már eleve jól megy nekik. Vannak ilyen helyzeti előnyök.

De minimum Szókratész óta járnak retorika tanárhoz, beszédgyakorlatra, logopédushoz, prezentációs trénerhez, stílusgyakorlatokra és egyéb képzésekre azok, akik bármilyen szerepléssel kapcsolatos munkába szeretnének bekerülni.

Igen, akinek eleve kevesebb leküzdendő problémája van, annak könnyebb érvényesülnie. Akit a szülei már 5 éves korában elvittek logopédushoz, hogy orvosolják a beszédhibáját, annak 30 évesen majd nem ezekkel a problémákkal kell küzdenie, koncentrálhat másokra.

És újra megismétlem: Nem állítom, hogy mindenki mindent képes elérni. Nem korlátlanok a lehetőségek, de nagyon sok esetben sokkal több eredményt lehet elérni, mint azt sokan gondolnák.

Aki pedig meg sem próbál tenni érte, hogy sikerüljön valami, az biztosan nem fogja elérni még azt sem, amire képes lehetne, ha megpróbálná.

64-es vagyok.. Értsd meg, hogy csak 1-1 ilyen hiányosság is mennyire megnehezítheti egy ember életét. Ha mondjuk értelmes ember, de legalábbis közepes, vagy nagy az IQ-ja, de beszédhibás, akkor rögtön rámondják, hogy fogyatékos.. Hiába lenne értelmes ember, ha nem tud normálisan szavakat kiejteni, csúfolni fogják. Vagy ha dadog valaki mondjuk.. A vak ember sosem fog szép tájakat látni.

Egy süket nem fog hangokat hallani, ha nagyothalló, akkor folyton cikiznek fogják a haverok, meg folyton vissza kell kérdeznie, mert nem hall jól semmit.. Egy autistának barátkozni olyan, mintha egy maratont kéne lefutnia... Tehát a helyzet az, hogy nem mindenki ugyanarról a rajtvonalról indul, egyesek előrébb, mások hátrébb. Vannak egészséges csecsemők és vannak betegek.. Milyen egyenlőségről beszélünk?

#69 Pedig társadalmilag legalább annyira érdekes és fontos kérdés, mint a YouTuberkedésről felvetett kérdésed.

Persze a gyerekek szemben a YouTube-al, MÉG nem tudnak az OnlyFans létezéséről. Viszont előbb-utóbb az is szembe fog jönni velük.

Amikor rájönnek a csinos lányok, hogy egy rakás kanos pasi hajlamos vagyonokat kifizetni azért, hogy szexi képeket lásson róluk, nem olyan nagy csoda, hogy sokan elcsábulnak a OnlyFans irányába.

Könnyű pénz és még az erkölcsök áruba bocsátásának is egészen más szintje, mint a hagyományos prostitúció. Miközben sokan már a kacér képek értékesítését is a kurválkodás egy szintjének tartják, addig másoknak az is belefér, hogy a pasijával készített házi pornót töltik fel a fizető közönségüknek.