Gyerektől kérdezik,hogy mi akar lenni ha felnő? Csípőből a válasz,hogy youtuber. Ez csak szerintem felháborító?

50 értem én amit mondasz, viszont ez a hírnévvel jár.

Egy magánemberrel ízléstelen, akit ez bánt, egyébként normális.

Aki viszont ilyen rosszindulatúan gyúnyos és szerkasztikus, az ne várjon mást az ellenzöitöl.

Érdekes, egy Hofit, Antal Imrét vagy Nagy Bandót miért nem gúnyoltak?

"Kevés igazán népszerű, befutott Youtuber van, aki meg is tud élni belőle." [...] "a gáz az, hogy a sikertelenség még így is szinte garantált."

Pont ugyanígy kevés sportolóból lesz olimpikon, világbajnok, vagy akár csak bármilyen szinten eredményesnek nevezhető versenysportoló is. Kevés zenét, éneket, táncot tanuló gyerekből lesz aztán hivatásos zenész, énekes, táncos, kevés rajzolni, festeni, fotózni tanulóból lesz aztán sikeres grafikus, festő, fotós.

Sőt a felsőoktatásba felvetteknek is csak kb. 50%-a szerez diplomát. Ehhez képest a kb. másfélszeres túljelentkezés nem is annyira drámai.

De mehetünk ennél tovább is. A vállalkozások 25%-a nem éli meg az öt évet, 50%-a 10 éven belül megszűnik és a működő vállalkozások nagyjából egy harmada veszteségesen működik.

Igen, teljesen igazatok van benne, hogy a YouTuberek többsége nem fog befutni. Viszont akik meg sem próbálják, azoknak esélyük sincs befutni. Akik meg sem próbálják, azok el sem kezdik kipróbálni magukat benne, hogy megtapasztalják, hogy mennyire megy vagy nem megy nekik valami. Nekik csak egy letört álmuk és a megbánás marad az örök kétellyel, hogy vajon mi lehetett volna, ha hagyják őket megpróbálni.

És igen, ha kipróbálhatták volna magukat, mert lebeszélés helyett bátorítást kapnak, akkor valószínűleg a többség vagy rájön, hogy nem neki való, nem is akarja igazán, vagy megtapasztalja, hogy hiába szeretné nagyon, akkor sem megy, vagy ha megy, akkor sem kíváncsiak rá, ezért képtelen befutni vele. Viszont a próbálkozás közben megbizonyosodik róla, hogy megpróbálta és nem sikerült, nem marad benne kétség, hogy mi lett volna, ha... Közben pedig tanul egy csomó dolgot előadásról, gondolatok átadásáról, a saját képességeiről, a kitartásról, munkafegyelemről, a világ működéséről, kommentelőkről, a technika használatáról, amiket egy csomó más területen hasznosíthat később, tehát a kísérletezésre fordított ideje sem vész teljesen kárba.

Az, hogy "ne álmodozz róla, mert ez hülyeség", pont ugyanolyan rossz tanács, mint az, hogy "csináld, mert biztosan sikerülni fog". Az igazság általában a végletek között van valahol.

Senki nem tudja előre megmondani, hogy ki lesz majd az a néhány, akinek sikerül befutni, ahogy azt sem tudja biztosan senki, hogy kiknek nem fog sikerülni. Főleg mert nem attól függ a siker, hogy ki csinálja, hanem hogy hogyan csinálja. Mennyire jól sikerül megtanulni, ráérezni, eltalálni a tömeg ízlését, igényeit, jól tálalni a dolgokat, sikeresen menedzselni magadat ÉS A LEGFONTOSABB: tanulni a hibáidból. Lehet, hogy valakinek eleinte totál nem megy, de szorgalmas, tanulékony és akarja annyira csinálni, hogy összeszedi a tudást, amivel helyre tudja hozni a hibákat és sikerre tudja vinni, amit csinál. Viszont, ha már a próbálkozásról is lebeszéled, akkor biztosan nem jár sikerrel abban, amit szeretne, mert meg sem próbálja.

Helyette egy életen át csinálhat valamit, amit jó eséllyel utálni fog és örökké kételkedhet benne, hogy vajon sikeresebb lett volna-e azon az úton, amin meg sem próbálhatott járni.

Ne akadályozd meg benne, hogy kudarcot valljon - csak legyél ott mellette és segítsd a kudarc elviselésében és a sikeres továbblépésben. A kudarcokra szükség van, hogy belássa az ember, hogy más irányba kell mennie - de csak ha tényleg más irányba kell menni. A hibák tanítanak meg rá, hogy rosszul csinálod, máshogyan kéne.

Ha meg sem próbálod, csak elhiszed, hogy nem működik az a dolog, akkor sosem fogod kideríteni, hogy vajon tényleg így van-e, ezért az sem derülhet ki, ha neked az mégis menne. Tele vannak a sikeres karriert befutó sportolók, írók, színészek, zenészek, táncosok, stb. olyan történetekkel, hogy a mindentudó tanárok, edzők, szerkesztők, kiadók, szülők megmondták nekik, hogy "te fiam semmire sem viszed". És akik elhitték nekik, azok tényleg nem vitték semmire. Akik nem vettek róluk tudomást, azok meg bebizonyították, hogy ezek a megmondások nagyon sok esetben hatalmasat tévedtek, mert ők elérték, amit akartak.

Értsétek helyesen: nem mindenki lehet sikeres, nem mindenki ér el mindent, amit akar. Viszont aki meg sem próbálja, az biztosan nem éri el. Aki megpróbálja és dolgozik a sikerért, az valamit el fog érni. Lehet, hogy nagyon más siker lesz a vége, mint amit kiinduláskor szeretett volna. De aki dolgozik a sikerért, tanul, javítja a hibáit és nem adja fel, az fel fogja ismerni a határait és irányt fog váltani, ha szükséges.

Akit lebeszélnek a próbálkozásról, annak esélye sincs megismerni a saját képességeit, pláne nem azok határait, mert már eleve olyan korlátokat nevelnek bele, amik teljesen behatárolják, hogy mi az, amit egyáltalán mer álmodni, nemhogy megpróbálni.

#56 Ha elfogadod és csak ismételgeted, hogy 0 önbizalmad van, akkor így is marad.

Ha elkezded keresni, hogyan tudod növelni az önbizalmadat, milyen módszerek, technikák, gyakorlatok tudnak segíteni benne, akkor elég sokat lehet rajta javítani.

Biztosan nem azonnal és egyáltalán nem biztos, hogy valaha elérsz olyan szintre, hogy más, nálad szerencsésebbeknél is jobb legyél (de ez sem feltétlenül kizárt).

Önmagad mostani állapotához képest, az eddigi szintednél mindenképp sokkal jobbat tudsz elérni, ha a megfelelő módszerekkel dolgozol rajta.

Inspirációként nézd meg a Király beszéde című filmet.

54# Értsd meg, hogy ez nem így működik. Tényleg olyan a szöveged, mint valami Szabó Péter-féle motivációs előadás. Na most akkor leírom neked az igazságot. A sikernek feltételei, kritériumai vannak. Kell a megfelelő anyagi/szociális biztonság, a szegénységből, nyomorból senki se fog kitörni, aki meg igen, az mondjuk 1 a 10.000-ből. Van rá példa, de a többség nem ilyen..

Tehát eleve kell egy támogató családi háttér, egy gazdag/középgazdag támogató közeg. Ezen kívül a genetikai lottón is szerencsésnek kell lenni, ugyanis ha valaki rettenetes génállománnyal rendelkezik, az sosem lesz sikeres. Mondok példát. Egy súlyos Down-kóros például sosem fog tudni átlagéletet élni, pláne nem lesz sikeres ember sohasem. Nem fogják felvenni sehova, semmilyen munkára és önellátásra is képtelen lesz. Egy közepsúlyos, vagy súlyos autistának sosem lesznek normális ember kapcsolatai, pláne barátai, mert nem ért az emberek nyelvén, nagyon rossz a kommunikációja.

Egy beszédhibás emberből sohasem lesz politikus, szónok, vagy mondjuk televíziós műsorvezető. Mert már az alkalmasságin meg fogják buktatni.. Emellett kinevetik, kicsúfolják majd a beszédhibája miatt. Süket emberből sohasem lesz zeneszerző, vakból se festőművész.. Na ennyit számít a genetika! Kb minden ettől függ + a környezettől.

59# Úgy látom nem olvastad végig az írásomat, nem reagáltál egyesével a kijelentéseimre, csak letudtad annyival, hogy hülyeség. Pedig én azt gondolom, hogy minden egyes mondatom igaz. Én nem vagyok motivációs tréner, hülyeségnek és szélhámosságnak tartom az egészet.

Lényegében egoduzzasztás az egész, egoista és nárcisztikus-képző tanfolyam. Hogy taposs el mindenkit, szabadulj meg mindenkitől, aki az utadban van és így sikeres leszel.. A sikerről beszélnek folyton. Persze, hogy sikeresek ezek a coachok, hiszen a sok birkából gazdagodnak meg, akik elhiszik, hogy a sikert, pénzt csak bevonzani kell..

Tökmindegy, hogy most vitték el a fejed felől a házad, hajléktalan vagy, vagy súlyosan fogyatékos, a baj veled van, mert nem gondolkodsz elég pozitívan!! Na ez a hatalmas nagy parasztvakítás! Én csupán realista vagyok, 2 lábon állok a földön.