Az életben általában nem a nagyon jól tanuló emberek érvényesülnek?

Amúgy lehet az a baj az embereknek hogy nem finomak az egésséges ételek. Ha ezt le lehetne zdeni akkor mindenkinek serkenne az agya és akkor sikeresek lennének zseniként.

Szóval ja szerintem először is evésünre figyejjünk.

Azt tapasztalom: Nem az számít milyen tanuló vagy, tovább tanulsz, hanem milyen szülői anyagi helyzete és milyen haveri körökben mozogsz.

Azok a szegény vagy átlag gyerek hiába jól tanultak és hiába tovább tanultak (érettségi,diploma) belőlük minimálbéres alja munkások lettek.

Ellenben azok pénzes gyerekek aki le sz1rták tanulást és nem tanultak tovább(8 osztály) pénzes szülő vagy haver által kaptak jól fizetős munkát vagy céget.

Kitünő tanuló voltam, de szociális fóbiás vagyok, így semmire nem vittem az életben.

Osztálytársam 2essel érettségizett mindenből, szülei ráhagyták a vállalkozást, lakást kapott, stb.

Minket nem tudtak így kikupálni, 3an vagyunk testvérek és a szüleim egyszerű dolgozó emberek, gyerekkorban hónapról hónapra éltünk.

Szerintem az önbizalom, jó kommunikációs készség a legfontosabb.

Persze kell szorgalom is, de önmagában kevés.

Hogy érdemben válaszolhassak a kérdésre tisztázzuk, hogy az alábbi 3 tulajdonság teljes mértékben független egymástól:

1. szorgalom

2. ész

3. jó magaviselet

Vannak szorgalmas diákok, vannak okos diákok, vannak nagyon lelkiismeretes, szabálykövető diákok. Az, hogy valaki színötös gimiben, az egyikről sem árulkodik, esetleg a szorgalomról, ha jó gimiről van szó.

Lehet valaki jó tanuló szorgalom és szabálykövetés nélkül, pusztán ésszel. Mert azonnal megjegyzi, jól gondolkodik stb.

Én általános iskola 5. osztályáig voltam kitűnő, aztán először gimi utolsó félévében, majd azután először alapszak utolsó félévében. Alapvetően jó tanuló voltam, 3-asom csak egyetemen volt, de ott sem buktam soha. Szelektíven voltam szorgalmas (csak egy tárgyból), illetve hajrákban tanultam, hogy "letudjam", pl nyelvvizsgákat. Úgy érzem, hogy "sikeres" vagyok az életben eddig, de még viszonylag az elején tartok. De boldog vagyok, van egy szuper párom, jó munkám jó fizuval, barátaim, családommal jó a viszony, vannak hobbijaim, egyetemen jól teljesítek.

De az is gyakori, hogy valakit nem érdekel a suli és mellette tudja mit akar és abban kiteljesedik, ezáltal sikeres lesz. Kell a sikerhez sok önbizalom és bizony sok kitűnő tanuló küzd megfelelési kényszerrel vagy hasonlóval. Nem a jegy számít. De ne is akarjuk úgy beállítani, hogy aki jó a suliban, az nem lesz sikeres. Kicsit ilyen védekező mechanizmusnak tűnik, mikor az emberek így reagálnak valaki sikerére, hogy ha A területen jó, akkor biztos van valami B terület, ahol nem (pl okos autisták esetében szociális készségek, de gyakorlatilag mindenkire rásütnek valami hasonlót, pl szép, de biztos buta vagy valami. Nem.)

Elvárás volt tőlem, hogy ötöseim legyenek. Nem voltam az a tanuló, aki kirázta a kisujjából, hanem keményen tanultam. Viszont viselkedésileg nagy gondok voltak velem, nehezen barátkoztam, sokat stresszeltem, lobbanékony voltam.

A munkában a legjobban teljesítő voltam, de nem léptettek elő sosem, mert nem kezeltem jól a stresszt és a csapatból is, ha valaki mefsértett, nagyon fel tudtam kapni a vizet.