Hogy lehet az, hogy valaki drogfüggőként kitűnő tanuló?

mert a kezdeti időszakban (3 -6 hónap) még valamennyire kezelhető, kontrollálható a dolog...

de ezzel együtt is kétlem, hogy az ismerősöd napi szinten barnázott, mert nemhogy kitűnő tanuló nem lett volna, de az iskolát se találja meg.

A szenvedélybetegség és logikai képességek, műveltség, ki mennyire okos nem sok összefüggés van. Sokszor művelt emberek könnyebben beleesnek ilyen csapdákba, és épp hogy serkentőleg hat az egyénekre munkájukat tekintve. Én is kitűnő tanuló voltam, pedig az utolsó 2-3 évben gyógyszereztem és ittam is, persze ez egy iskolanapon nem az ájulásos padot lefejelem szinten történt, de emlékszem suli előtt buszon 1 sör, szünetekben kilógtam cigizni és meghúztam mindig a vodkás/whiskys üveget, sokszor jobban ment a doga. De volt hogy teljesen szét voltam csúszva, beszéltem össze vissza mindenkinek és így is köröket vertem mindenkire egy feleletnél, még tesi órán is ha fociztam jobban ment, nem véletlen Maradonáztak mindig.

A fogaim még megvannak és nincsenek anyagi gondjaim, de sajnos alkoholista lettem.

Amfetamint egyetemen azért használtunk, hogy jobban tudjunk tanulni. Aztán meg ment a fű, az alkohol, vagy a rivotilra ivás azért, hogy lazítsunk és tudjunk aludni.

Egy darabig józan voltam, jelenleg ott tartok, hogy három éve minden nap iszok. De nem úgy, ahogy az alkoholistát elképzelitek, hogy reggel egy felessel kezd, nem, én megreggelizek (valami sósat savanyúsággal és kávával, az gyógyír az esetleges másnapra), bemegyek dolgozni, kiválóan teljesítek a munkámban, majd hazamegyek, és nekiállok vedelni. Ha esetleg másokkal együtt iszok, akkor titokban hozzádobok még pár felest, vagy otthon jól megalapozok. Nem is látszik rajtam, hogy részeg vagyok, csak én érzem. Utólag mindig azt hallom vissza, hogy mennyire jól bírom az alkoholt, rám nem is hatott - persze, mert már az egekben lehet a toleranciám. Van erre egy angol kifejezés, magasan funkcionáló alkoholistának lehetne lefordítani, hogy egyébként olyan, mintha nem lenne rám hatással a dolog, de közben meg egy pokol, és mivel a környezetem nem szenved tőle, a munkámat nem, hogy nem veszítem el, de jobbnál jobb eredményeket könyvelhetek el, senki nem sejt semmit, senki nem tudja, min megyek keresztül.

Szóval ja, megfelelő adottságokkal simán lehet valaki függő úgy, hogy szinten tartja magát, teljesíti a kötelezettségeit, és csak saját magának árt a folyamat során, ahogy azt a kérdésben szereplő ember is tette.

5

ugyanez volt velem is, aztán kb. 5 év után a kiváló eredményeimet felváltotta az, hogy a legegyszerűbb feladatok is nehezen mentek... majd jött a burnout.

Hát Csernus is heroin függő volt, aztán meg pszichiáter szakorvos lett…

Nem azt mondom, hogy feltétlenül jó orvos, vagy hogy zseni lenne, stb.

Én speciel nem bírom…

De az tény, hogy heroin függő volt, majd elvégezte az orvosi egyetemet, ami önmagában egy nagy dolog.

Biztos próbálta azt is, de elsősorban heroinista volt… Nem ismerem áh életútját, de gondolom a szorongás lehetett a fő problémája.

“Csernus Imre nem titkolta, hogy egy időben heroinfüggő volt. Az ország egyik legelismertebb pszichiátere több éven keresztül használt kemény drogokat: eleinte még csak szívta, később viszont már intravénásan adagolta magának az anyagot.”

Állítólag az anyjától is lopott, hogy heroint szerezhessen.