Ezt kettősséget a nőknél meg tudná magyarázni valaki?

Annyira nem #12es. Voltak olyan női ismerőseim, osztálytársak, munkatársak, akik folyton amiatt nyavajogtak, hogy sok a kiló,nem jó a haja, stb...

Aztán odament hozzájuk a férfi osztálytárs, elkérni valamit, vagy a férfi kolega megkérdezni valamit a munkával kapcsolatban. Aztán fél óráig az ment, hogy uuuuh ez a Joci tuti akar valamit.

Van más ellentmondás is.

Kuplungos (majdnem)mind egybként.

1. Összeházasodnak a pasijukkal, mert olyannak szerették meg amilyen (most tekintsünk el az aranyásóktól).

2. Egész közös életükben azon dolgoznak, hogy megváltoztassák a saját ízlésük szerint.

3. Ha az előző pont részben vagy egészben sikerül, akkor meg azon hisztiznek, hogy már nem olyanok, mint ami miatt beleszerettek, meg unalmas meg blablabla.

De miért gondolod, hogy random emberek csak úgy akarnak bárkivel beszélgetni?

Meg ez kb. úgy jön le, hogy aki nem olyan szép, az örüljön, hogy te szóba állsz vele.

A legtöbb ember egyébként nem annyira nyitott a mai világban, hogy vadidegenekkel azonnal elkezdjen beszélgetni, ismerkedni az utcán.

Akkor most nézd meg, hogy pl itt is miket ír a sok selejt kis incelke, majd próbálkozik a csúnyánál, kövérnél és mi az, hogy azok is visszautasítják, hát neki alanyi jogon járna a (szex)partner, ezek meg hogy képzelik, hogy válogatnak. Illetve újabban az elvált, 35 feletti és gyerekes nőkről is szokás úgy beszélni, mint valami genetikai hulladékokról, akiknek nincs joguk eldönteni, kivel bújjanak ágyba.

Nyilván a nem túl szép nők jó része tisztában van az adottságaival, tudja, hogy nem egy szépségkirálynő vagy éppen van rajta felesleg, de attól még nem szorul rá ilyen nyomorékok lihegésére és nem fogja pozitívan fogadni, pláne, hogy süt róluk, hogy azért mennek oda hozzá, mert maguknál alsóbbrendűnek tartják a külseje alapján és szerintük a nőnek kutyakötelessége velük összefeküdni.

Egyébként én nem tartom magam egy randa példánynak, rendben van az önbizalmam és a párkapcsolati életem is, mégis az ilyen ártatlannak induló beszélgetések bazi nagy része lyukadt ki a lenne-e kedved randizni? résznél, jóképű és csúnyácskább pasikkal is. Még akkor is, ha tudták, hogy van valakim. Pedig nem vagyok ugyan csúnya, de egy hatalmas szexbomba kisugárzású valaki sem. De a szimpla kedvességet, mosolyt is képes sok férfi többnek venni a normál emberi interakciónál, szimpátiánál (mert az, hogy valaki szimpi, szintén nem egyenlő azzal, hogy le akarok feküdni vele).

"Akkor most nézd meg, hogy pl itt is miket ír a sok selejt kis incelke,"

Már a tény, hogy látatlanban ilyet írsz ismeretlenekről, bizonyítja, hogy egy emocionális roncs vagy.

"hogy süt róluk, hogy azért mennek oda hozzá, mert maguknál alsóbbrendűnek tartják a külseje alapján"

Vagy csak ezt próbálják belemagyarázni az önbizalomhiányos lelki nyomorultak, és lehet pont egy olyanba rúgnak bele, aki meg sem érdemli.

Nem látok ebben ellentétet.

Figy nekem így hangzik.

"Jaj egy rakás fos vagyok ezért senkinek sem kellek, csak ürítésre"

Ebben nincs semmi ellentét. Tipikus kislány gondolkodás felnőtt testben. Keress normális lányokat.