Hogy lehetne ezen a kettősségen túllépni és elindulni egy úton?

Az ember vizsgálja magát mik a pozitív tulajdonságai, miben tehetséges, melyik képességét lehetne kamatoztatni, akár valamiféle karriert építeni rá.

Nekem egyre inkább az jön ki, hogy fejlett az empatikus képességem, bele tudok helyezkedni mások helyzetébe, meg tudom érteni a gondolatmenetüket.

Ezt több forrásból is megerősítették, mind a családban, baráti körben, pálya-orientációs tanácsadáson, pszichológusnál.

Mi jöhet így szóba? Coach? Mediátor? pszichológus? Mentálhigiénés segítő?

Minden esetben olyasmi, ahol emberekkel kell beszélgetni, jellemzően négyszemközt (akár online, akár élőben) és megvitatni vleük a helyzetüket.

De az a nagy büdös helyzet, hgoy én nem szeretek emberekkel foglalkozni:D Mármint igen, a fenti dolog úg yérzem igaz rám, de ha ilyen empatikus interakcióba kerülök másokkal, az fáraszt, én baromir aélvezem azt, ha úgy kell dolgozzak, hogy meg sem kell szólalnom, csak gépelek, ilyesmi.

Egyébként talán ezért is elég sok időt töltök itt az oldalon, ténylegesen segítő szándékkal vagoyk itt, tökre átérzem sokak baját. Dehát ebből nem lehet megélni.

A jelenlegi munkám egy backoffice-os valami, jól ellötyögök vele, de langyos lábvíz, nem ártana valami saját karriert cisnálni

De így?

Nem szeretem csinálni azt, amiben jó lennék.

Hogy lehetne ezt valahogy feloldani? Van esetleg valami olyan út, ami megfelel az igényeimnek, nem csak a képességeimnek?