Hogyan képzeltétek el a mostani életeteket 10 évvel ezelőtt?

Nálam nehéz meghatározni.

10 éve voltam 25 éves akkor kezdtem el dolgozni. Amit gondoltam: pár év és lesz saját lakásom, lesz párom, akár gyerekem, saját autó, magas pozíció, karrier.

Ehhez képest:

Egy ideig jól haladtak a dolgok, de megragadtam a cégnél egy szinten, utána be is állt az egész a gazdasági helyzet miatt. Lakást tudtam venni, de csak egy külső kerületi panelt. Párom sincsen, egyedül vagyok 35 évesen.

Egyik oldalról egy sima dolgozó hangya vagyok, amolyan panelproli. Ami külső szemmel nézve nem nagy eredmény. Viszont ha magam nézem, bár nem váltottam meg világot, de van saját lakásom, megtakarításom, hobbim, barátaim és a magam szintjén élvezem az életet.

Hát ez jó kérdés, nem tudom, hogy az aktuális, napi dolgokon kívül foglalkoztatott-e bármi. Huszonéves voltam, kereken 1 éve volt állandó, fix munkahelyem. Felvételiztem egy mesterszakra is. Mindezek alapján úgy képzelem, 10 éves távlatban 'beérkezettnek' gondoltam volna magamat. Mint akinek van egy menő, gazdasági mesterdiplomája. Az akkori kapcsolatomon belül ezt egyáltalán nem tudtam elrendezni, összevesztünk, amiért beadtam a jelentkezésemet. Aztán ahogy közeledett a dátum, megértette és kibékültünk. Aztán jártam oda 1 hónapot és végül nekem se tetszett, tehát más okok miatt, de otthagytam a helyet. Azt is megértette.

Hát, 'beérkezett' egyáltalán nem lettem. Egy szerencsés véletlen folytán szinte vagyonos ember lettem, de ebből jóformán vagy az extra feladatot látom. Kb. úgy élek, hónapról hónapra, munkahelyről munkahelyre evickélve, mint 10 évvel ezelőtt. Mostmár nagyon tudom, hogy mit, hogyan szeretnék ehelyett a munka helyett végezni, talán ez a legnagyobb, érdemi különbség. A munkahelyeimet is sokkal jobban becsülöm, el tudok képzelni némi karriert cégen belül, nem fog el a retteggés ha arra gondolok itt leszek X éven belül. Az akkori párkapcsolatom 4 éve megszűnt. Ez akkor hihetetlennek tűnt volna, nem is mertem volna belegondolni. De mivel házasságba vagy hasonlókba se mertem még akkoriban, törvényszerű hogy vége lett. A mai eszemmel talán már akkor elkezdek erre figyelni, nem az utolsó utáni pillanatban párterápiára menni. Kapkodtam, össze-vissza foglalkoztam akkoriban mindenfélével, amiért kár így utólag.

"#11 azthiszed nagy az arcod szerintem arra is büszke kell h legyèl ha hajlaktalan v mert azok küzdenek"

Képes vagy ezt a mondatot magyarul is leírni? A Google fordító nem adott rá eredményt. Köszönöm.