Aki magától mindent sajnál, túlságosan spórolós az másokkal szemben se bőkezű?

Ahany ilyet ismertem, az masokkal is smucig volt.

Tapasztalataim szerint nem nagyon.

Ilyet is, olyat is ismertem.

Nem feltétlenül. Én magam vagyok az ellenpélda, magamtól sok mindet sajnálok, de ha a legjobb barátaimnak kell valami, ott semmi nem drága. Mondjuk legegyszerűb példa a kaja, ha csak magam vagyok, megoldom a lehető legolcsóbban, de örömmel hívom meg a legjobb barátaimat enni, sörözni, nem is engedem hogy fizessenek. Vagy mondjuk márkás ruhák. Soha tíz fillért nem adnék magamra egy márkás cuccért, ha valami már tényleg nagyon kell, megveszem a Tescoban a legolcsóbbat. De ugyanakkor ha látok egy klassz márkás cipőt aranyáron, ami tudom hogy a lagjobb barátomnak tetszene, és tudom hogy épp szüksége is van rá, örömmel megveszem neki ajándékba. Én csak magamon spórolok, egyébként kifejezetten szeretek adni. Igaz, relatív szűk ez a kör, akikkel ilyen a viszonyom, de igenis vannak emberek az életemben, akikért semmi nem drága.