Mivel magyarázható az, hogy az idősebb nemzedék egy része előszeretettel szidja a mostani fiatalságot? Nem gondolnak bele abba, hogy a mostani fiatalok is sokfélék lehetnek, nem lehet mindenkit egy kalap alá venni?

Többször hallottam már kritikát az idős emberek egy részétől, akik azt kifogásolták, hogy a mostani tizen-, huszon- és harmincévesek szerintük

individualisták, nem fektetnek akkora hangsúlyt a társadalmi elvárásokra.

Hozzáfűzték még, hogy "bezzeg régen minden jobb volt", nem létezett ekkora létbizonytalanság, és a válások száma sem volt ilyen magas. Feltenném a kérdést, miért kell nosztalgiával meredni a múltba? Jó néhány évtizeddel ezelőtt sem minden házasság volt idilli, sokan azért nem váltak el, mert a gyerekeket nem akarták kitenni egy válásnak, féltek az anyagi nehézségektől, az egyedülléttől, illetve attól, hogy "mit szól majd a falu népe."