Tinektek romlott vagy szakadt már meg a viszonyotok ismerősötökkel azért, mert valamiért irigykedni kezdett rátok?

Igen, egy általános iskolai osztálytàrsam (irigy boszi)... Semmi oka és alapja nem volt az irigykedésének. Nekem elváltak a szüleim, anya kicsit szigorú is volt velem, eléggé gátlásos, csendes és visszahúzódó voltam, kinézetre meg szép, de nem az a hűha, inkább bizonyos szempontból különleges kislány voltam. Az irigylem meg... Olyan mondhatni tökéletes családja volt, apukája szemefénye, mert két fiútesója volt, és mindenkinek a làny volt a kedvenc a családjukban... Kapta kiskoràtól a megerősítést, szóval nem voltak gátlàsai. Kinézetre meg szép volt ő is, főleg hogy az anyja direkt ügyelt rá, hogy mindig csinos legyen a ruhája, meg a frizujàt is belőtte neki felnőttesen.

Szóval így semmi, de semmi hætránya nem volt, amiért ràm kellett volna irigykednie... És mégis azt tette!!!!

Mondjuk okosabb voltam és vagyok nála, ez tény. De én sose tanultam, úgy voltam 4-5-ös tanuló. Ő sem volt buta, igaz ő tanulàssal volt stabil 4-es. Ez lett volna a gondja, nem tudom.

Mindenesetre állandóan a nyomban volt, mindenben részt akart venni, amiben én, és e tevékenységekben meg mindig versengett velem, jó előre mondogatta, hogy ő ebben úgyis jobb, abban úgyis... Hàt persze nem volt igaza a legtöbbször. Már szó szerint utáltuk egymást, mert ő folyton rajtam lógott, én meg amennyire tudtam ignoràltam őt. Végén màr direkt olyan hobbikat választottam, amiben tudtam, hogy pancser, így aztán már nem tudott mindenhová követni, hiàba fizették volna be a szülei... Szóval így ráztam le, meg úgy hogy kijártuk a sulit és messze kerültünk egymástól.

Azóta nem volt ilyen irritáló irigyem szerencsére. A felnőttkori irigyebb megjegyzéseket vagy viselkedéseket jobban el lehet taszajtani úgymond.

Sajnos igen. Volt, hogy kapcsolatok szakadtak meg.

Jómagam mindig boldog voltam, ha valakinek valami sikerélménye volt s van is. Gratulálok az elért eredményeiért (főleg, hogy sokakat láttam küzdeni) , aki közelebb áll hozzám meg is ölelem örömömben.

Sajnos megesett, ha pl már nekem sikerült valami... Ellenszenvet éreztetett velem az a pár ember, akit immár magam mögött tudhatok.

Csak furcsa, ha az ő örömükről volt szó nekik nagyon jól esett az őszinte együttérző énem.

Fordítva pedig semminek nem örültek.

Aki nem tud örülni a hozzá közel álló sikerének ott lélekben valami megdöglött.

Nem haragszom rájuk se semmi, semlegesen megszakítottam velük a kapcsolatot, hogy ez így nem normális, amit csinálnak, nekem pedig kellemetlen.

Akik maradtak azok mind ugyanúgy rendesek s nincs bennük rosszindulat. Sőt a nagyobb sikereket megünnepeljük vacsival vagy egyéb formában.

Az emberi rosszindulat, irigység és társai a saját életük elégedetlenségéből fakad sokaknál.

De azok a kapcsolatok se okésak, ahol csak a sikereid miatt tapadnak rád.

Pl Apámnak akkor voltam csak a lánya, ha eredményt mutatok fel valamilyen formában. (amit végig kürtölhet...)

Ez nem tetszett, kellemetlen volt és megszakítottam a kapcsolatot vele.

Azért is van alkotói álnevem a munkámban, hogy a hasonló emberek ne csak akkor keressenek, vegyenek ember számba, ha valamit elérek.

10 éve apám abban a tévhitbe van ringatva, hogy nem csinálok semmit. Tudjátok mi a durva?

Véletlen összefutáskor kifejezetten lekezelő volt(kb3 évvel ezelőtt) , fröcsögött az ocsmányabb lekezelő burkolt mondatok sorozata.

Majd megszólaltam nevetve:

Én kérek elnézést, hogy nem is ismered a gyerekedet és csak felmutogatható teljesítménykor válik elfogadhatóvá az az ember, aki belőled cseppent ki, mert éppen dughatnékod volt.

Nem egy kiállításra szánt tárgy vagyok! További szép napot! - és helyben hagytam.

Ez van. Nekem ilyen személy nem kell az életembe. Akár apám, akár nem. Sajnos az ember nem válogathatja meg a szüleit.

Kozvetve csak. En akkor egyaltalan nem gondoltam irigysegre soha. Csak elkezdtek rosszindulatuva valni. Mivel otven vagyok. nem egy ilyen tortenet gyult ossze. Mindenkivel, aki undok lett, en szakitottam meg a kapcsolatot, ok maradtak volna azert baratok. Masok mondtak, es sokkal kesobb en is latom, hogy irigyseg mergezte meg ezeket.

Eloszor azert, mert a kulsom szepnek szamitott. Eleg keson jott a jolet, akkor azert. Olyanoktol, akik piszkosul jol eltek, de en a kis szegeny voltam.

Most meg utoljara valaki egyertelmuen akkor ment at tamadoan bunkoba, mikor megtudta, hogy nem vagyok meg klimaxos, nem szenvedek libido-hianytol, es meg nem valtozok, pedig mar ideje.

11! Hasonló nekem is volt, viszont ott én szakítottam meg vele a kapcsolatot, mert állandóan lehúzott érzelmileg.

Általánosban nagyon jó voltam irodalomból, mindig versenyekre, szavalókra jártam. Aztán jött az osztályba egy kiscsaj, aki azon kívül, hogy odáig volt a ponyvaregényekért, meg a 250Ftos postaboltos könyvekért, egyáltalán nem volt jó magyaros. Minden szerzőt kevert, elemezni nem tudott, fel se fogta a költői képeket, nem hogy felismerje, de még verset tanulni se tudott, mert kihagyott meg hozzátett dolgokat. Ettől függetlenül mindig úgy adta elő magát, hogy ő az osztály legjobb magyarosa. Volt egyszer egy csapatépítős játék osztályfőnökin, hogy mindenkiről meg kellett állapítani, miben a legjobb, meg ő minek a specialistája. Ő valami táncos dolgot kapott (abban tényleg jó volt), de vérig volt sértve, hogy a legjobb irodalmár én lettem, és onnantól kezdve folyamatosan alázott.

Pl mentem versenyre, ő volt a hetes, és úgy jelentett a tanárnak, hogy én nem hiányzok, csak nem vagyok ott (a barátnőm mesélte), vagy volt egy iskolai előadás, amire próbáltunk az aulában, ő meg ült a lépcsőn egy sráccal, aki tette neki a szépet, és ha én jöttem a szövegben, a srác mindig büfögött egy hatalmasat, hogy belezavarjon, aztán visítva röhögtek, míg el nem küldte őket a tanár.

Nyolcadik után ugyanoda jelentkezett ahova én, de nem vették fel, így megszakadt a kapcsolat hálistennek.

Igen. Középiskolai " barátnők", amikor én 25 évesen férjhez mentem. Egyik se jött el az esküvőnkre. Utána szimplán ignoráltak, mikor írtam nekik. ( Azelőtt havi 1x összejöttünk négyen egy ebédre vagy kávêra beszélgetni). Aztán facebookon láttam, hogy bevettek a kis bandájukba egy másik, szingli lányt aki szintén anno osztálytársunk volt. Jelenleg 38 évesek vagyunk, de még mindig itt tartanak...

Váljon egészségükre.

Ex-sógorommal voltam így. Gimnáziumban legjobb barátok voltunk, még a húgommal is én hoztam össze, elvette feleségül.

Devizakölcsönt vettek fel húgommal 2007-ben, építkezni kezdtek, aztán a válságban elvesztette a munkáját.

Sógorom depressziós lett a munkanélküliség mellé, a húgom meg mellékállást vállalva napi 12 órát melózott, hogy a víz fölött tartsa magukat.

Én közben sikereket értem el a munkámban, előléptettek, és többéves külföldi kiküldetésbe mentem. Ő is pályázott külföldi ösztöndíjra, de neki nem sikerült.

Aztán én (devizakölcsön nélkül) lakást vettem, segítettem őket pénzzel is külföldről, amikor egyszer megszorultak. Miközben a házasságuk ráment a depresszióra, devizakölcsön miatti anyagi gondokra, én megnősültem, elvettem egy lányt, akivel külföldön találkoztam.

Valószínű a távolság is szerepet játszott abban, hogy eltávolodtunk egymástól, de a válás után azt mondta a szemembe, hogy nem akar velem többet találkozni.

Tippem szerint a sikerem és az ő kudarcai miatti irigység is közrejátszott ebben.