Általában miért az üres életű emberek gondolnak vissza nosztalgiával a sorkatonai szolgálatukra?

"Ha nem lennének barátaim, lehet itt ülnék és lesném, kinek írhatom le."

Nekem most mégis ideírtál, ahelyett hogy hallgattad volna a hozzád hasonlóan életvidám barátaid felettébb érdekes katonasztorijait, amit normális ember elfelejt vagy megátkoz utólag is. Az én baráti körömben szóba sem került ez a téma. De lehet hogy majd rákérdezek, ki volt közülük katona (életkora alapján lehetett), aztán maximum hülyének néz hogy minek emlékeztetem őt arra amit már rég elfelejtett, belepi a vastag por. Ilyen alapon én is mondhatnám, hogy a barátaid furcsa emberek, akiknek valamiért tetszett ez a katonaélet, bár én még élő embert nem láttam, aki nekem erről regélt volna, csak itt olvastam róla mindenfélét. De mégsem teszem ezt, mert nem ismerem a barátaidat és így megítélni sem tudom őket veled ellentétben, aki ebből az egy kérdésemből meg a hozzá fűzött kommentáromból milyen szakértő elemzésre vállalkozott és milyen ordas nagyot bukott vele. Bár ahhoz képest hogy állításod szerint hidegen hagy a dolog, valamiért mégis bepöccentél miatta. Azt mondjuk nem tudom, mennyiben sértettelek meg a kérdéssel személy szerint téged, vagy miért vetted magadra a minősítésemet, ha rád nem igaz, az meg főleg ne fájjon neked hogy én másokat milyennek tartok, majd írnak azok akik érintve vannak.

Amúgy egyáltalán nem bánom, ha nem ért velem egyet valaki, olykor inkább szeretem is. Na de ha már így összehaverkodtunk, szerintem inkább igyunk meg egy jó pofa sört és éjszaka meg bújjunk szorosan az asszony mögé. Azt hiszem ebben nem vesznénk össze. :))