Mennyire gyakori, hogy valaki így viselkedjen harmincas évei közepén?

Adott egy bőven 30 fölötti nő. Szétégetett, szoláriumos bőr(szerinte ettől lesz szép, de ez már abszolút a túlzás kategória), cicoma ruhák, minden nap legalább egy Insta-szelfi(élőben nem ismered fel, annyi filter van a képein, és az Insta-cicababa valójában egy jóindulattal is csak átlagosnak mondható nő), mindent is megoszt(mit eszik épp, vagy épp kivel van).

Folyamatosan a család fontosságáról, a szülei szeretetéről(már-már rajongásként feltüntetve) posztol, nekem ez eleve gyanús(a "nagybeteg" anyuka időnként apuka mellett más férfiak társaságát sem veti meg).

Nos, erről a nőről, aki lassan közelebb van a 40-hez, mint a 30-hoz, a fent említett dolgain kívül az alábbiakat érdemes tudni:

Pesten élt sok évet, de elmondása szerint besokallt, elege lett, és hazaköltözött vidékre, jó neki itt. Két nap elteltével már utál itt lenni, kevés a vidéki fizetés, Pest jelent számára mindent.

Újabb néhány nap elteltével már rendben van lelkileg, nagyon is szeret itt lenni, jófej mindenki, ad magának pár évet, hogy újra megszokja a vidéki létet.

Az azt követő álláspontja pedig az: "nem érzem jól magam itthon(vidéken), utálom a munkahelyet is, nincs itt semmi, visszamegyek Pestre", majd nem sokkal később: "tök jó itt, imádom a munkahelyet is, meg minden b+, de kevés a pénz. Ha többet keresnék, tök jó lenne minden". A "b+" az egyik kedvenc kifejezése, előszeretettel használja minden harmadik mondatában.

Emellett az bántja nagyon, hogy vidéken nem lehet beülni sehová, mert nincsenek szórakozó helyek.

Úgy gondolom, pár itthon töltött hét után egyértelművé tenni, hogy neki itt nem lesz jó, merész állítás volt, főleg úgy, hogy előtte ő maga mondta, hogy 35 évesen kinőtt már abból, hogy ide-oda ugráljon, ráadásul egyke gyerekként idősödő szülei iránt is felelősséggel tartozik. Magánélete kuka, állítása szerint azért, mert nincs egy normális pasi sem(nekem az ilyen állítások is gyanút keltőek).

A munkakeresése pedig jórészt abból állt, hogy ráírt emberekre azzal a szándékkal, hogy ő munkát keres, semmi személyes megjelenés, érdeklődés a munka érdekében.

A szülőkhöz fűződő, közösségi oldalas megnyilatkozásaihoz meg annyit, hogy ünnepeken, illetve azokon túl, nagy ritkán 1-1 napra jár haza, a pesti nagyvilági életében elfelejti, honnan jött, tehát ez a fajta rajongás inkább a külvilág felé szól, semmint a szülők felé.

Kérdésem nem azért született, mert le szeretném írni az említett személyt, hanem azért, mert én még nem láttam olyan, 40-hez közeledő nőt, aki ennyire ne tudja, hogy mit akar az élettől, folyamatosan a szétretusált képeivel van tele az Instagram. Emellett hisztizik a kukába dobott magánélete miatt és amiatt, mert nincs gyereke.

Végül pedig, bár fontos a szórakozás, és a kikapcsolódás, de nem fér a fejembe, hogy tényleg költözési indok lehet egy elvileg érett, lassan középkorú nő számára az, hogy ő nem tud hová beülni inni. Azt gondolnám, hogy ez a fajta csapongás, "nem tudom, hogy mit akarok", meg "jaj, csak legyen hová menni bulikázni", saját állításainak szinte azonnali megcáfolása, illetve ez a közösségi médiás képmutatás tizenéves korban is gáz, de akkor még belefér, mert a tinik még keresik önmagukat, gyerek-és felnőttkor között járva félúton, de akkor sem 35 évesen.

Még egyszer mondom, nem bántó jelleggel tettem fel a kérdést, amiket leírtam, azok tények,ráadásul nekem is van Instám, szeretem jól érezni magam, de tisztában vagyok önmagammal és azzal, hogy mit szeretnék, csak tíz évvel fiatalabbként, mint ő. Eddig sem tűnt fel, hogy nem él vidéken, megvagyok nélküle, csak nekem fura, hogy a kamaszkorban rekedt immáron közel 20 éve.

Kíváncsi vagyok, mások mennyire látják gyakorinak ezt. Lehet én vagyok túl sarkos, de szerintem ez a kor már nem arról kéne szóljon, amit ő csinál.