Mennyi idő után gáz már bocsánatot kérni?

4-es!

Igen, csak ezzel a bocsánatkérő elintézeztnek tekinti. "Én bocsánatot kértem, mást nem tehetek" És megint a megbántott a hibás, ha nem tud megbocsátani.

7-es!

Érett felnőttek nem bántják meg egymást direkt. Vagy tényleg azt gondolják amit dühükben kimondanak, vagy nem érett felnőttek és rosszindulatból bántani akarják a másikat.

"És azokkal mi van akik meg tudnak bocsátani?"

Nincsenek ilyenek, örökre megmarad a hatása.

"Meg azokkal akik tényleg nem akarták megbántani a másikat?"

Ez meg a tipikus esete annak, hogy valójában ezt gondolja. Nem megbántani akarja, hanem ez a véleménye a másikról. Ebben az esetben hogy kérne bocsánatot, nem mondhatja, hogy jó, akkor mégsem ez a véleményem.

Magyarázatot lehet adni, ha van és azt megértheti a megbántott, de bocsánatot kérni nincs értelme.

#3, 8

Ne haragudj a kérdésért, esküszöm, hogy nem személyeskedni vagy vádaskodni akarok, de a válaszodból nagyon erősen az rajzolódik ki, hogy egyáltalán nem érted a bűnbánat, a lelkiismeretfurdalás, a bocsánatkérés és a megbocsátás lényegét. Ezek "picit" (nagyon) ilyen szociopata pszichopata személyiségjegyek. Az empátia-, a beleélőképesség-, az együttérzés hiánya stb. Bocs a kérdésért, de nincs neked valami ilyesmi problémád? Vagy csak nagyon fiatal és tapasztalatlan vagy még? Tényleg nem bántásként... Bocsi!

Azok a példák, amiket a 3-as válaszban írtál, azok teljesen(!) rosszak! A bocsánatkérésnek a LÉNYEGE az, hogy felismered magadban azt, hogy valami rosszat mondtál, rosszat tettél, ártottál valakinek, esetleg valakiről rosszat gondoltál és belátod, hogy hibáztál. Azokból a példákból amiket felsoroltál, teljes mértékben hiányzik ez a belátás, ez a felismerés, ezért nem tartod magad hibásnak. Ha pedig nem saját magadat okolod a hibáidért, akkor úgy nem is lehet bocsánatot kérni. A te példáidban egyértelmű, hogy semmiféle megbánást nem tanusítasz a másik fél felé, mert azt gondolod, hogy továbbra is neked van igazad. Így nem lehet bocsánatot kérni! NEM ez a bocsánatkérés lényege!

"Érett felnőttek nem bántják meg egymást direkt"

Szerintem rengeteg példa van erre. Pl. direkt megbántom, mert beszólt valamit, én meg haragszom rá, ezért én is sértőt mondok rá. De ezt nem gondolom komolyan, később meg is bánom. Milliószor elfordul ilyen. Bárkivel.

"Vagy tényleg azt gondolják, amit dühükben kimondanak"

Ilyen is van, amikor az ember dühében lesz őszinte. De az ellenkezője is igaz. Amikor valami kiszalad a szádon dühödben, amit nem is gondolsz komolyan, csak sértettségből mondasz. Aztán megbánod. És jóesetben bocsánatot kérsz, hogy sorry, de hülye voltam. Csak az nem kér bocsánatot soha, aki úgy érzi, hogy neki mindig mindenben igaza van, ő soha semmiben sem téved, soha semmiben sem hibázik. Ilyet pedig csak a súlyosan személyiségzavaros emberek gondolnak magukról.

"Nincsenek ilyenek, örökre megmarad a hatása."

Az, hogy valaki őszintén meg tud bocsátani, annak nincs köze ahhoz, hogy megmarad-e a hatása vagy sem. Meg lehet bocsátani úgy is, hogy fátylat rá, hülye voltál velem, de legalább beláttad, meg úgy is, hogy megbocsátok, de a tüskét még érzem. Attól, hogy megmarad a hatása, még meg lehet bocsátani. Ez két külön dolog, nem függ össze.

"ez a véleménye a másikról. Ebben az esetben hogy kérne bocsánatot, nem mondhatja, hogy jó, akkor mégse ez a véleményem."

Ez így van! Pont ezért nem jók a 3-as kommentben a példáid, mert nincs bennük önvád, önhibáztatás, így értelmetlen a bocsánatkérés.

"Magyarázatot lehet adni, ha van és azt megértheti a megbántott, de bocsánatot kérni nincs értelme."

A magyarázat megbánás nélkül csak üres magyarázat. Ha megbánás is társul mellé, saját hibáink beismerése és megbánása, na AKKOR van értelme a bocsánatkérésnek.

Végezetül: bár nem értek egyet a hozzászólásaiddal, nem pontoztam le egyik válaszodat sem. (93%-os vagyok) Senkiét sem.