Milyen volt a legfélelmetesebb élményetek?

Általános iskolások voltunk a legjobb barátnőmmel, amikor egy nyári délután bent kosaraztunk, ketten, a sulink udvarán. (akkoriban tárva-nyitva volt a nagykapu, simán be lehetett menni) Ahogy sötétedett, kezdtünk összekészülődni, de azzal egy időben megjelent egy fiúcsapat, akik javában gimisnek tűntek, és voltak vagy 6-an.

Nem telt el sok idő, míg szólongatni nem kezdtek, mi meg megszeppentünk és gyorsan leléptünk. Csakhogy ők is jöttek utánunk. Összevissza róttuk az utcákat, végig követtek minket, és közben kiabáltak utánunk mindenfélét.

Nagyon ijesztő volt, de végül úgy ráztuk le őket, hogy elsétáltunk a bevásárlóközpontig, ők pedig rögtön elkanyarodtak.

#6 ilyen élményem nekem is volt. Érdekes, hogy az én fejemben is úgy maradt meg, hogy 'a démon'. Otthon én is már nem is olyan kicsi gyerekként rendszeresen bepisiltem miatta, mert amint ki kellett mennem, elkezdett olyan ijesztően hörögni, meg jött a hideg, az üvegajtó előtt elsuhanó fekete ányék, szóval voltak ilyenek. Nem is emlékszek rá, mikor vagy hogyan maradtak ezek a dolgok abba. Egyszer nagyinál azt csinálta, hogy a faliórát leszedte a falról, és lépésenként közelebbhozta az ágyamhoz, hallottam ahogy ropog az a szocis parketta. Közelebbhozta, majd távolvitte, azóta ha meghallom az óraketyegést végem van. Én is paplan alatt reszkettem, bőgtem, féltem egész reggel 5-ig, amikoris az óra a földön landolt, nagyi meg szerencsére felkelt rá. Én nem mertem elaludni.

De volt felnőttként is hasonló esetem. Barátnőmnél voltam és nyitva volt az ajtaja, egyszercsak egy jól kivehető nagy szürke izé elsuhant az ajtó előtt. Azt hittem kimegy belőlem az élet is. Kérdeztem a csajt, hogy látta-e, mondja, hogy persze. Erre barátnőm, mondja hogy mióta ideköltöztek néha elmegy az ajtaja előtt végig a folyosón, de már megszokták, nem kell törődni vele. Hát én akkor voltam ott utoljára.

Sokszor félek, nincs különösebben olyan ami kiemelkedő. De ami sokszor fordul elő, arra egy példa eset: Ajándék boltban a szekrényeken csészék vannak egymásba pakolva, szinte csak a lehelet tartotta őket. Akkor a közelükbe se mertem menni, olyan volt mintha nehezebben lélegeznék, egy különös érzés járta át a testem, olyan érzés, ami félelemkor szokott. Nagy megkönnyebbülés volt kimenni a boltból.

És ez rendszeres félelem a törékeny dolgoktól. Még a boltban lévő szörpös üvegtől is félek, hogyha megveszem, mi van ha összetörik. Ez egy régi trauma miatt van.

Húha, nem tudok egyet kiemelni.

1. Volt alvásparalízisem, ahol egy démont hallucináltam. Egyre közeledett hozzám, végül egy halálhörgéssel megszállt. Erre "felébredtem", de csak az agyam, a testem nem, sikítani akartam, segítséget kérni, de nem jött ki hang a torkomon. Legijesztőbb az volt hogy ezt valódi paranormális élményként éltem meg, mert nem tudtam akkor még erről a jelenségről.

2. Bátyámnak voltak idióta tréfái. Mivel anyukánk korán elment egy betegségben, kifejezetten rettegtem a betegségtől, haláltól, sérülésektől. Erre ő összeketchupozta a fejét, mint aki vérzik. Talán akkor féltem legjobban életemben.

3. Halálközeli élményem volt. Kertesházban laktunk. Megvannak azok a régi drótkerítések, aminek a tetején a drótot nem "varrták el", hanem szabadon kilógtak? Na most, gyerekként nem engedtek a szomszéd kislányokkal, a legjobb barátaimmal játszani úgy hogy közel vagyunk, csak kerítésen keresztül, mert szegénykék nagyon ápolatlan, elhanyagolt romagyerekek voltak. Ezért mindig felültem a kuka tetejére (az a nagy fekete), közel a drótkerítéshez, minél közelebb hozzájuk. Egyszer volt rajtam nyaklánc, így ültem a kukán, aminek a műanyag teteje megadta magát. A láncom beleakadt a kerítés tetejébe és majdnem megfulladtam, apám szedett ki onnan...

4. Leszakadó térelválasztó. Azok a retró, 2000-res évek eleji tornaterem elválasztó függönyök... A vastag, tornamatrac-huzathoz hasonlító anyagba belebugyolált rohadt nagy vasrúd... Nálunk olyan volt hogy a térfélelválasztót elektronikusan vezérelte a tanárnéni. Mindig tornasorba álltunk, elkezdte felengedni, és szépen alatta mentünk az öltöző felé. Egyszer megadta magát a függöny és leszakadt. Hála istennek nem lett senkinek semmi baja, ""csak"" valakinek betört a feje, 2 gyereknek meg kisebb sérülései lettek, de semmi maradandó. Viszont az az idő, amíg nem mondtak nekünk semmit, csak hajtottak elfele meg láttuk a sok vért, borzasztó volt...

5. Apukám köhögése. Nem tűnik olyan nagy dolognak, de sokszor volt megfázva, és hiába nem cigizik, de NAGYON csúnyán köhögött, mint aki fuldoklik. Mindig, de főleg mikor egyedül voltam vele rettegtem, hogy mit csinálok ha megfullad. Akkor nem tudtam hogy ez nem így működik.