Szégyenkezett már miattatok valaki? Miért?

Biztos hogy igen. Lehet, hogy sokszor, de csak egyre emlékszem, egy boltban ruhavásárlás közben úgy viselkedtem, olyanokat mondtam az eladónak (a ruhát leszólva), amivel valószínűleg megbántottam. Főleg hogy ő volt a tulaj. Bátornak és szabadnak éreztem magam a mondataim között, pedig buta voltam.

Ja, és lemaradt, anyukámmal voltam, hát biztos nem volt rám büszke. Bár fura, hogy sose mondta, nem szúrt le érte, pedig jogos lett volna.

Miattam nem, de a nővérem miatt többször is. Borzasztó idegbetegen tudott viselkedni kamaszkorában, szerencsére lecsendesedett, de így visszagondolva az én pofám is szakadt le miatta, pedig 6 évvel fiatalabb vagyok. Volt hogy elment vásárolni, míg anya főzött, de hazafelé úgy felszívta magát azon, hogy sok mindent kellett vennie, hogy az ajtóban földhöz vágta a szatyrot, majd a tojásos dobozt a lépcsőház falának vágta, mehetett ki anyám takarítani utána. Volt olyan is, hogy megugatta egy kutya, ő meg mérges lett és le vén r_bancozta a kutya gazdáját, aki amúgy egy ismerős, kedves öreg néni volt. Ruhaboltban is volt hisztije, bementünk neki nadrágot venni, majd nekiállt mindent sz_rozni, végül meg bőgve beült egy próbafülkébe.

apám, miattam, folyamatosan, mert nem volt kedvem csinálni neki egy csini kis diplomácskát.

Anyám. Mert, hogy Y itt tart az életben ő olyan ügyes ő olyan szép. Mindig mindenki szebb, jobb, okosabb, példásabb mint én. De amikor én hivatkozok másokra az őt nem érdekli. Na ezt nevezem egyoldalú játszmának.

Igen, régen egy nyaralás alkalmával elmentünk egy rock koncentre, engem elkapott a hév és akkor kamasz fiam, szépen elhátrált mellőlem. 😅

Hát én miattam folyton mindenki csak szégyenkezni tud, mert nem vagyok képes jól viselkedni.

Anyám. Sosem lehettem elég szép, elég jó, elég okos. Bezzeg az XY gyereke. Ha szóltam, hogy akkor lehet örökbe fogadni XY-kát, akkor persze repült a pofon. A valóságban kb. minden szülő irigyelte, mert szófogadó voltam, kitűnő tanuló, minden létező versenyt megnyertem, igazi stréber mintagyerek voltam. De úgy látszik, ez nem volt elég. Legutóbb épp karácsonykor közölte, hogy igazam van, gyereket szülni nem érdemes, ő is ha előre tudja, hogy ennyire nem fogom hozni az elvárásait, inkább nem is vállal be. Hát ha tudtam volna előre, hová születek, én is maradtam volna inkább semmi :D