Más fösvénysége miatt kellett szégyenkeznem és zsugorinak gondoltak a boltban mert makacsul kitartottam, hogy csak 17 db szaloncukorra volt szükségem?

1. Nem veszel semmit, és azt mondod, hogy nem volt kapható olyan amit keresett. És nincs konfliktus senkivel.

2. Megveszed a 28 darabost, és bízol benne, hogy a többlet szaloncukor is megfelelő helyre tud kerülni különösebb bonyodalom nélkül. Hú de keményfejűség kell hozzá, hogy a semmi helyett megvetted azt, ami egyáltalán elérhető volt. Kitalálom: ha nem viszel semmit, akkor meg az a baj.

3. Ha nem tudják/akarják kifizetni azt a kemény 11 darab különbséget, esetleg a karácsonyra tekintettel kipótolod jófejségből, hiszen a kérdés is arról szól, hogy te mennyire nem vagy fösvény és zsugori. Nemde?

Ez egy ilyen mánia a prímszámok iránt? Esetleg nyugdíjas matematiktanár a nénike?

Nekem így zavaros a történet, de a legrosszabb, hogy a gyakorlati, megoldásorientált hozzáállás mögé Te fösvénységet képzelsz: most jobb, hogy végül egyáltalán nem lett szaloncukra a néninek? Egyébként megkérdezed, hogy van-e, amit keresel, és ha nincs, nem kezdesz magyarázkodni, megköszönöd, és kifizeted, amit megvettél.

Megmondtad volna a boltban, hogy egy ismerosnek kell igy. Kapasbol megertette volna mindenki.

De helyette csak ismetelted, hogy "nekem igy ke'" ?

Full senkit nem érdekel a problémád, annyi, hogy tök feleslegesen pattogtál a semmin.

Az meg külön nevetséges, hogy megmondják NINCS 17 darabos, de te kötöd az ebet a karóhoz, hogy olyan kell.

Én is megmosolyognálak, mert röhej.