Azok, akik mindig görcsösen tökéletesen csinálnak mindent, hogyan képesek emberileg fejlődni, nőni? Egyáltalán van ilyesmire igényük?

Na ezen én is sokat gondolkodtam már. Tele ez az oldal is olyankkal akik büszkén emlegetik hogy na ők bizony soha semmi rosszat nem csinálnak, nem hogy rossz szokásaik nincsenek, de amiről tudják hogy egy kicsit is rossz azt ki se próbálják.

Pl vannak kérdések olyan irreleváns apróságokról mint a kávézás, aztán nem egy ember írja hogy fu ő aztán soha de soha nem kávézna, mert az gyakorlatilag drog, és mindenkinek aki valaha kávézott fel fog robbanni a szíve.

Vagy most megy ez a szilveszteri mizéria, aztán jönnek a kérdések arról hogy "majdnem harminc vagyok és életemben először kipróbálnám milyen részegnek lenni, megtegyem?" aztán az az egyöntetű konszenzus hogy "neeeeeeeeeeeeeee!!! inni rooooooooooossz!!! egyszer se szabad ital közelébe menni!!!!!"

Van egy darab olyan válasz hogy felnőtt vagy, csinálj amit akarsz, az meg le van szavazva 0%ra😂

Nemt'om hogy lehet így élni.

Az ilyenekről csak azt tudom elképzelni hogy az életük minden területén ilyen egydimenziósak, sosem lépnek ki a kis skatulyájukból, sosem hallgatnak meg más véleményeket, hiszen ugye minden amit ők csinálnak, az már alapból átgondolt és tökéleteses, és sosem térnek le a járt útról.

Vagy nem tudom...

Sehogy, én pont ilyen vagyok. Lehet edzeni, hogy ne legyen ENNYIRE szőrszálhasogató, vagy legalább ne mást csesztessen az ember, de önmagában belül MINDIG ottlesz. M.I.N.D.I.G. Kiirthatatlan.

A kedvencem mikor spirituális berkekben erre megkapom vigasztalásnak, hogy 'MindEz CsAkIs éRtEm VaN'. 🤣

Már várom hogy megöregedjek és értem jöjjön a halál.

#3 Erre van egy sztorim. Mikor mentális-fizikai egeszségem diákként tönkrement a nagy tanulásban, mert stréber voltam, akkor kívülről megkaptam a biztatást, hogy jaj nem kell mindennek 5ösnek lenni, pár 1es, 2es, 3as becsúszhat még egészséges is.

Aztan mikor egyszer 4est kaptam ugyanaz a személy, aki az előzőt mondta, odajött és megkerdezte, hogy "jaaaajj csak nincs valami baaaaaaj, hogy 4es lett", meg hogy "kezdem túl lazán venni a dolgokat".

Na. Ezért nincs fejlődés.

Egész jól. Görcs mentesen. Mert ha elrontanak bármit is felállnak, és újra neki gyürkőznek, szemben a nihilista életmódót folytató emberekkel, akik rögtön pótszerekhez nyúlnak, és önmagukat agyon próbálják ajnározni, és nem veszik észre, hogy totál stagnál az életük. Nem fejlődnek, inkább vissza fejlődnek.

A stréberség meg relatív, mivel sokan vannak, akik nem anyuci-apuci elkényeztetett neveletlen csemetéje,akik egy komolyabb helyzetbe visszafutnak, hanem mivel hátrányból, komoly anyagi hátrányból indulnak, igy nekik, nincs más választásuk, mint megküzdeni, és célra tartani és magukból kihozni a maximumot. Többek között azért a munkáért amit beletesznek, nincsenek rászorulva egy vállalhatatlan magyar hitelre és nem az edzőterembe monoton súlyokat tologatva éldegélnek, állandóan a saját testük imádatában élve, hanem készülve a saját kis életükre, a saját családalapításukra.

Én a tanulmányaimban, és a munkámban kifejezetten maximalista vagyok, utálok hibázni.

De kamaszként cigiztem, inni még mindig iszok, ha úgy van, drogokat is próbáltam. És emberileg rengeteget hibáztam.

Undorodom ettől az eltartott kisujjú nagyon "tiszta" "nem iszok, nem kávézok, nem bulizok" hozzáállástól. Nem azoktól, akik tényleg organikusan így élnek, és nekik ez így jó, mert azok boldogok, és leszarják, hogy én, meg bárki más hogy él. Azokkal van tele a bögyöm, akik folyamatosan ítélkeznek a másik felett. Esküszöm, az alkoholista szomszédom, akit tegnap reggel 9-kor egy pohár borral a kezében láttam az erkélyen, ezerszer többre becsülöm, mint az ilyen "én tökéletesen élek" embereket. Valamiért a hideg ráz tőlük.